Az okos városok egyik fő célja az életminőség folyamatos fenntartása, javítása. Ennek az információ- és kommunikáció-technológia (ICT) teremti meg az alapját. Az ICT egyre fontosabbá váló kompononse a felhőtechnológia.
Az okos városok fenntarthatóságának hajtóereje a hatékonyság növelése. Emiatt az ICT hatékonyságának növelése kulcsfontosságú. Habár a felhőtechnológia csak az egyik lehetséges építőköve az ICT infrastruktúrának, annak elméleti vizsgálata fontos az okos város általi használat számára, mert a felhőépítési technológiák működési elvét ki lehet terjeszteni más komponensek használatára is. Ez érinti többek közt a rendelkezésre állás, a kapacitás, a rugalmasság és a mérhetőség témaköreit is.
Az informatikai felhőt ezidáig még nem definiálták egzaktul. Az Amerikai Szabványügyi Intézet (NIST) nemzetközileg elfogadott meghatározása csak a felhővel szemben támasztott követelményekből kiindulva egy közvetett definíció, s nem tartalmazza az elérendő célt. Cél nélkül a rendszer olyan, mintha csak önmagáért létezne. Ezért érdemes a meghatározást egzaktabb alakra hozni. Mint minden szolgáltatás esetében, itt is három szereplő érintett: szolgáltató (szállító), felhasználó (megrendelő), szabályozó (jogalkotó). Így a felhő meghatározását legalább ezekből az aspektusokból érdemes megtenni. Továbbá, a szolgáltatói szerződést, mint interfészt is érdemes az aspektusok gyűjteményébe tenni. A független szabályozás nézőpontjából a felhő a rendszer viselkedésén keresztül közelíthető meg. A megrendelő szemszögéből a gazdaságosabb üzleti megvalósítás a lényeges. A szolgáltató oldaláról a technikai jellegű paraméterek a fontosak. Utóbbi két szereplő viszonyában a szerződésben kiköthető paraméterek a mérvadók.
A technológia vizsgálatakor kiderül, hogy a felhő legfontosabb tulajdonságai közé tartozik a megbízhatóság, a komponensek variálhatósága, változtathatósága, illetve a szolgáltatás minőségének mérhetősége. Ezek alapján a kompetens technológiai követelményeket a rendelkezésre állás, az előállításhoz szükséges erőforrások virtualizációja, a megvalósított szolgáltatások virtualizációja és a rugalmasság (szabályzás és változásmenedzsment) témái köré lehet gyűjteni. A követelmények teljesítésére számos gyártói megvalósítás látott napvilágot, de működési elvüket tekintve csupán néhány fő felhőépítési technológia köré csoportosíthatók.
A klaszter-technológia lényege, hogy több komponens végezheti ugyanazt a tevékenységet, de kívülről nézve egyetlen egységes szolgáltatásnak látszik. Demokratikus irányítás jellemzi, azaz a klaszter elemei egymással egyenrangú kapcsolatot tartanak fenn. Meghibásodás esetén a továbbra is használható komponensek közösen eldöntik, hogy milyen belső konstellációban folytatják a szolgáltatás biztosítását. A fő szempont a gyors hibaelhárítás.
A grid-technológia alkalmazásakor a klaszterhez hasonlóan több komponens végezheti ugyanazt a tevékenységet és kívülről nézve egyetlen egységes szolgáltatásnak látszik. Azonban a klaszterrel szemben az irányítás itt autokratikus. Egy kontroller vezérli a grid működését, kezeli annak belső adminisztrációját, elosztja a műveleteket a tagok közt, s végzi a szolgáltatások prezentálását. A fő szempont a számítási idők lerövidítése.
A virtualizáció lényege, hogy a tényleges erőforráskészletet és annak kezelési módját elfedik, s csak a szükséges mennyiségű és minőségű látszólagos erőforráskészletet prezentálják a felsőbb rétegek számára.
A split-technológia esetében a megvalósítás alapeleme egy alacsony architektúra rétegben elhelyezkedő komponens, ami a kommunikációs forgalmat több irányba továbbítja. Ezáltal lehetővé válik, hogy a rendszer sokad-példányai jelen lehessenek más-más fizikai helyeken is. A nagy adatközpontok hadrendbe állításával és a rendelkezésre állás további növelésének érdekében jelent meg ez a technológia, ugyanis igény keletkezett a teljes telephely használhatatlanná válásával járó kockázatok csökkentésére is.
A felhő általános architektúrájának szintézisét a vizsgálati alapelvek lefektetésével érdemes kezdeni. A főbb felhőkomponensek gyártóinak (Például Cisco, Computer Associates, Dell, EMC, Fujitsu-Siemens, Hewlett-Packard, Hitachi, IBM, Microsoft, Oracle, VMware) megoldásaiban rejtező, egymást kiegészítő elemeket szintetizálva, az egyező elemeket általánosítva az egymásra épülés szerint érdemes a működéshez szükséges komponenseket taglalni. A vizsgálat eredménye által létrejövő rétegstruktúra szintjeiről elmondható, hogy minden szint csak a szomszédjával kommunikál, továbbá egy adott réteg az alatta lévő szint felhasználója és a felette lévő kiszolgálója. A fundamentális réteg az energiakezelés rétege, a hardver réteg a fizikai megjelenés rétege, a virtualizációs réteg az emberi modellalkotás rétege, a műveleti réteg az üzleti modell működési rétege, a menedzsment réteg pedig a rendszer időbeli működésének kezelése.
A korábban említett felhőépítési technológiák általában nem tisztán, hanem egymással keverve jelennek meg, s megtalálhatók a felhő összes architektúra-rétegében. E technológiák működési elvét egyrészt a felhőn kívül eső ICT komponenseknél is lehet alkalmazni a hatékonyság növelésére, másrészt a nem ICT szerveződésekre is adaptálhatók.
Mi a véleményetek a cikkről? Írjátok meg nekünk! Amennyiben szeretnél hasonló tartalmakat olvasni, kövesd a Facebook oldalunkat!
