Tényleg egy forradalmi változásnak vagyunk szemtanúi? Az ipar 4.0 jelenéről és jövőjéről Bóna Péter, a Com-Forth ügyvezető igazgatója írt nekünk egy 2 részes vendégblogot.
Kezdjük az elején. Mi is pontosan az ipar 4.0? A kifejezés a negyedik ipari forradalomra utal, vagyis arra, hogy a technológia fejlődésével eljött az a pont, amikor megint gyökerestül megváltozik az ipari termelés. Az első ilyen forradalom a gőzgép megjelenése volt, ami jelentős emberi munkaerőt váltott ki, a második az, amikor az elektromosság felváltotta a gőzt és még hatékonyabbak lettek a gépek, a harmadik a 70-es, 80-as években az automatizált rendszerek, maga a számítógép és a robotok megjelenése volt, a negyedik pedig épp most zajlik.
Az IoT-hez köthető technológiák fejlődésével alapjaiban változik meg az ipari termelés, bejön a képbe a Big Data, és a rengeteg adatmennyiséget feldolgozni és elemezni képes intelligens rendszerek. Sőt, egyesek már rebesgetik az 5. forradalmat is, amikor a kollaboratív robotok együttműködnek majd az emberekkel. De ne szaladjunk ennyire előre…
Honnan ered az ipar 4.0?
Az, hogy léteznek rendszerek, amik megkönnyítik az ipari munkálatokat, nem újdonság. Erről szólt végülis az elmúlt 3 forradalom is. Ami a mostaninak az érdekessége, hogy ezeket a rendszereket összekapcsolva sokkal nagyobb integrált tudást felhasználva tudjuk összefogni a folyamatokat és csökkenteni a költségeket.
A német kormány 2011-ben ismerte fel az ebben rejlő lehetőségeket, és ők alkották meg az ipar 4.0 fogalmat. Miért éppen ők? Azért, mert az ő GDP-jükben meglehetősen nagy részt az ipar, főleg az autóipar ad, ahol elengedhetetlen, hogy mindig lépést tartsanak a fejlődéssel. A versenyképességüket úgy akarják megőrizni, hogy maximális hatékonyságra emelik a gyártást, így sok pénzt spórolnak meg, miközben még többet tudnak termelni.
Az ipar 4.0 nem egyszerűen egy gyűjtőfogalom, hanem egy törekvés is, ami arra irányul, hogy összefogja az érintett cégeket Németországban és Európában. Ugyanúgy, ahogy az USÁban is létezik egy Industrial Internet Consortium vagy Kínában a Made in China 2025.
Magyarország, erős német kapcsolatainak köszönhetően szintén kiemelt fontossággal kezeli ezt a területet, a Nemzetgazdasági Minisztérum is számos programmal és pályázati lehetőséggel állt elő, hogy támogassa a fejlődést.
Bár az ipar 4.0 fogalom viszonylag új, maga a jelenség régebbi: a mi cégünk már 2003-ban is szállított olyan Manufacturing Controlling System elnevezésű adatgyűjtő rendszert, aminek az volt a fő koncepciója, hogy különböző gépekből nyerjen ki adatokat. Szóval nyugodtan mondhatjuk, hogy megelőztük a korunkat:) Az ipar 4.0 nevet később kapta a törekvés, és mióta a médiában is hírt adtak róla, állami támogatásokat is kapott, azóta mondhatjuk, hogy iszonyatosan nagy hype van körülötte. De megérdemli ezt a felhajtást?
Gyártás és statisztika a 3.0-ás ipari forradalom alatt
Hány termék készül el egy nap alatt egy gyárban? Mennyi ebből a selejt? Mennyi a használható darab? Hogy áll a gyár a megrendelt mennyiséggel – a tervek szerint halad, vagy újra kell ütemezni a gyártást, hogy beérjék magukat?
Ezek teljesen jogos kérdések, ugye? Ahogy az is teljesen természetes, hogy ezeket számon kell tartani. Ezért a régi szép időkben ez úgy működött, hogy a gyártósor mellett dolgozó operátornak volt egy műszaknaplója, és abba írta fel az adatokat. Ezeket a műszak végeztével leadta az illetékesnek, aki bevitte egy Excel táblába. Az Excelt pedig szabadon böngészhették a további illetékesek, hogy képben legyenek a gyártási folyamatokkal, és ha kell, finomítsanak a rendszeren. Ennek az egész folyamatnak – az illetékesek adatfeldolgozási tempójától függően – 1-2 nap volt az átfutási ideje.
„De ma már, a modern technológiának köszönhetően ezek automatizáltan működnek, nem? Az adatok pedig azonnal megjelennek az illetékesek monitorán, ugye?” – tehetnénk fel a kérdést.
A válasz pedig az, hogy nem.
Bármilyen hihetetlen, de a nagy gyárak jelentős részében még most is papírra írják tollal az eredményeket, ami lassú, időigényes és rengeteg hibalehetőséget tartalmaz.
Az ipar 4.0 forradalmi újítása, hogy megvalósítsák az automatikus adatgyűjtést. A fejlesztők csillogó szemekkel beszélnek AR, VR, IoT, Big Data technológiákról, amit fel lehetne használni, de a valóságban a legtöbb helyen még maga az adatgyűjtés sincs kiépítve. Hiába vannak szuperintelligens számítógépek és programok, amik pillanatok alatt dolgoznák fel az adatokat, amíg nincs meg maga az adat, amit fel lehetne dolgozni.
Mi a probléma az ipar 4.0 bevezetésével?
Igazából fejlesztői oldalon semmi, mi ugrásra készen állunk. Szerencsére így van ezzel az NGM is, vannak fejlesztési források, lehet pályázni, a cégek kérik is tőlünk az ajánlatokat, amit a pályázathoz csatolhatnának, de sok helyen hiányzik még a „mire?“ és a „hogyan?“ A cégvezetők sokszor még nem látják át, hogy mit és hogyan tudja ez majd megváltoztatni a termelési folyamatokat. Nincsenek még kidolgozott rendszerek (tisztelet a kivételnek), nincs best practice, amit követni lehet, kérik, hogy mérjük fel és tervezzük meg a rendszert, de amíg nincs meg a pályázati pénz, addig nem igazán akarnak ezért fizetni. Kevesen tudják, hogyan is kezdjenek neki.
A magyar cégeknél azt látjuk, hogy a legtöbb esetben az ipar 4.0 bevezetése külső „kényszer“, nem belső motiváció mentén születik. Vagy azért, mert szembejön egy szimpatikus pályázati lehetőség (és ez a jobbik eset), vagy azért, mert a külföldi partner elvárja a beszállítóitól. Utóbbi főleg az autóiparra jellemző, ahol a magyar cég akár el is veszítheti a szerződését, ha nem elég hatékony (és költséghatékony) a gyártási folyamata illetve ha nem tud objektív módon mért gyártási adatokat (pl. darabszámok, selejtek) felmutatni. A belső motiváció hiánya azonban azt jelenti, hogy a bevezetés, illetve az arra irányuló kísérlet még nagyon gyerekcipőben jár, nem tudják hol kezdjenek neki, és nem tudnak kijelölni a cégben valakit, aki levezényli majd az átállást.
Természetesen mi már annak is örülünk, hogy elindult egyfajta mozgolódás: nagyon izgalmas dolgok történnek most az ipari termelésben. Még a keresés, az óvatos tapogatózás fázisában vannak a magyar cégek, de legalább már foglalkoznak vele.
A legjobb persze az lenne, ha mindez egy belső motivációból születne: ha nem azért foglalkoznának a témával, mert kell, vagy mert menő, és most nagy a hype, hanem azért, mert segíti az emberek napi munkáját, növeli a hatékonyságot, olcsóbbá teszi a gyártást és minimalizálja a selejtes darabok előálltását.
Röviden összefoglalva: mi lelkesen támogatjuk az ipar 4.0-ra irányuló törekvéseket, és reméljük, hogy egyre több és több cég ismeri fel az ebben rejlő lehetőségeket.
De egyelőre azt látjuk, hogy bármilyen szép az ipar 4.0, de jelenleg még inkább a 3.5-ös verziónál tartunk.
Az elméleti bevezető után a következő cikkben néhány pilot projektet, a gyakorlatban is megvalósult alkalmazást mutatunk be, illetve mesélünk a legjobb és a legkevésbé jó élményeinkról.
Bóna Péter, Com-Forth Innovatív Ipari Informatika ügyvezető igazgató
