Mennyi időt töltöttél kint összesen?
Az Erasmus-szal együtt körülbelül 5 évet töltöttem Lappföldön, illetve Helsinkiben.A legutóbbi beszélgetésünk során azt mondtad: „Ha hazaköltözöm, az elsősorban valószínűleg családi okok miatt fog megtörténni.” Ez történt?
Az történt, hogy Finnországban megismertem egy lányt. Ez önmagában még nem lenne annyira abszurd, de ő is magyar. Azóta is viccesnek tartom, hogy mindkettőnknek el kellett utazni 2 000 kilométert, hogy megismerjük egymást. Én elkezdtem az MSc-t a Helsinki Egyetemen, ő pedig januártól májusig volt kint Erasmus-on. Az egyetemen ismerkedtünk meg, és amikor lejárt a féléve, hazaköltözött. Úgy voltunk vele, hogy megpróbáljuk először távkapcsolatban, és amikor én végzek - tehát fél évvel később -, akkor eldöntjük, hogy mi legyen. Nem volt egyszerű, de működött a távkapcsolat, úgyhogy februárban hazajöttem és összeköltöztünk itt, Pécsett.Hogy fogadták ezt a munkahelyeden?
A munkahelyemen tudták, hogy mi a helyzet, és ismerték is a barátnőmet, mert néha bejött hozzám az irodába. Úgy jöttem haza, hogy távmunkában továbbra is ugyanannak a cégnek dolgozom, így nem volt nehéz a váltás. Arra gondoltam, hogy ha ez a lehetőség nem jön össze, akkor arra támaszkodom, hogy a nemzetközi és szakmai tapasztalatom elég egyedi itthon, nem sok ilyen hátterű munkavállaló van, ami nyilván plusz. Tudtam, hogy a szakma adottságai miatt mindenféleképpen találok munkát, de azért örültem, hogy maradhattam a cégnél, és hogy ilyen rugalmasak és támogatók voltak.Mit tanultál kint – szakmailag és emberileg?
Ide jártam egyetemre is, szóval elég sok mindent. Emellett a munkahelyemnek is sokat köszönhetek, az iOS-t teljesen itt tanultam meg, beleláttam sok olyan projektbe, amire az egyetemen vagy a magyarországi munkahelyen nem volt lehetőség. Olyanokat tanultam, mint például a SaaS (Software as a Service) platform felépítése, architektúrája, megismertem a működését is. Emellett customer support-tal is foglalkoztam, ügyfeleket tanítottam, szóval elég változatos volt a munkám. Az egyetemen keresztül bepillantást nyertem a gépi tanulásba és az adatbányászatba egyaránt. Nemzetközi csapatban dolgoztam, voltak a cégnél finnek, volt egy román srác, iraki, iráni kollégák, az ügyfelek pedig főleg angolok voltak, szóval nagyon sokat fejlődött a nyelvtudásom és a kommunikációs skilljeim is.Hogyan látod a különbségeket a hazai és külföldi szoftverfejlesztői kultúrában?
A szakmai oldalt nem ismerem annyira, hiszen még mindig a külföldi munkahelyemnek dolgozom, de emberileg nagyon nagy különbségek vannak. Korábban már meséltem, hogy Finnországban sokkal önállóbb mindenki: míg itthon nagy hangsúly van a knowledge sharing-en, kint kevésbé jellemző az ilyen fajta csapatmunka. Ennek természetesen van pozitív és negatív oldala is. A finneknél egyedül próbálják meg megoldani a felmerülő problémákat: van egy személyes tered, amiben dolgozhatsz, és ha nem megy, akkor segítenek a többiek. A másik nagy különbség, hogy a finnek sokkal távolságtartóbbak, és a munkahelyen nem annyira jellemző a személyes kontaktus. Nem akarnak a kollégák igazán megismerni, nem volt olyan, hogy munka után elmentünk volna sörözni vagy sportolni együtt. Magyarországon erre sokkal nagyobb volt a kezdeményezés. A magyar munkahelyemen például havonta-kéthavonta csináltunk valamit, mondjuk volt egy póker-est. Az itthoni környezetben jellemzőbb volt, hogy ismertem is a kollégákat, azon felül, hogy együtt dolgoztunk. Finnországban hiányzott ez a személyes kontaktus, és most, hogy távmunkában dolgozom, még jobban érzem, hogy kezd hiányozni a szociális élet. Talán viccesen hangzik, de most, távmunkában majdnem ugyanannyit beszélek a kollégákkal, mint korábban, amíg ott ültem köztük.