Azt általánosságban megállapítottuk szakértő partnereimmel, akikkel részt vettünk az eseményen, hogy a rendezvény lebonyolítása példátlan, a networking lehetőség kiemelkedő, és az előadók is nagyon felkészültek voltak. Ugyanakkor kevés volt az igazán gyakorlati megoldás, a referencia, ami magában hordozná a konkrét projekt-információkat, a megoldás lényegét és a megfogható eredményeket. Sajnos gyakori az „I’m not gonna go into any details” kifejezés, pedig szerintem ma már a hallgatóság zöme ott tart, hogy nagyjából tudja, mi az IoT, ipar 4.0, prediktív analitika, szimuláció és hogy hol tart a robotika, vagy említhetnénk a AR/VR megoldásokat. Ezzel ellentétben szeretnének inkább a mélyére látni a dolgoknak, hogy hol vannak a buktatók, milyen akadályokba lehet ütközni, vannak-e zsákutcák, amibe valaki belefutott, és esetleg hasznosnak gondolná megosztani ezt a többi piaci szereplővel. Tudom, hogy ez utóbbi különösen kényes téma lenne, pedig szerintem aki ezt bevállalja, az hitelesnek, korrektnek és professzionálisnak tűnik. Természetesen voltak üdítő előadások is konkrét információkkal, például a PwC kutatási adatai vagy az SAP élő demója.
A konferenciát Maria Relaki, az esemény főszervezője nyitotta meg egy zseniális videóval, amelynek során egy futurisztikus jelenetben a robot Maria Relaki köszönti 2045-ben a 30. IOTW szintén robot résztvevőit. Az ötlet mindenképpen kiváló volt, a megvalósítás nem különben, így az alaphangot remekül megadta az amúgy is lelkes közönség számára.
Az első keynote előadó Kevin Ashton volt, aki olyan magasra tette a lécet, hogy a többi előadó nem is tudta megugrani. Ashtont az IoT feltalálójaként konferálták fel, ugyanakkor ő az előadása során hangsúlyozta, hogy „mindössze” az történt, hogy ő használta először az Internet of Things (IoT) kifejezést. Az IoT nélküle is kialakult volna, legfeljebb más néven, sőt azt is kiemelte, hogy "szerinte akár jobb elnevezést is kaphatott volna ez a fogalom".
Ashton a performanszt egy videó készítésével kezdte: a telefonjával a közönségről készített kisfilmet feltöltötte a Twitterre. Ahogy ő fogalmazott: 2007-ben ezt nehezen tudta volna megtenni, varázslat lett volna; 2005-ben, ha ilyen jövőképet fest fel, könnyen nevetség tárgyává válik; 2017-ben viszont ez már teljesen természetes. A dolog érdekessége, hogy telefonnak hívjuk azt a tárgyat, amivel ezt a varázslatot létrehozta, pedig az egész folyamatnak már semmi köze a telefonáláshoz: van egy készülékünk, amin az egyik „app” a telefonálást testesíti meg.
Ashton a ciklikusságra hívta fel a figyelmet, továbbá a Moore törvényre, mindezt pedig a Plútó példáján vezette le: 80 évvel ezelőtt készült egy fotó a bolygóról, amin alig látszik valami, bátran nevezhetjük pacának, amit rajta látunk, viszont óriási jelentősége volt, hiszen legalább már tudták, hogy létezik. Ma már a pixelárak drámai esésének köszönhetően gyönyörű „közeli” képek érhetők el a naprendszer legtávolabbi égitestjéről. 6 hónappal ezelőtt viszont a 80 évvel korábbihoz hasonló minőségű fotó készült a Plútót körülvevő kisebb égitestekről: ebből látszik a ciklikusság, hiszen majd egy kis idő elteltével ezekről a kisebb entitásokról is részletes fotó lesz majd elérhető.
Ashton megmutatott néhány alkalmazást, amit lehetőleg ne tekintsünk IoT terméknek, ilyen például az okos borotva (ami tekintve, hogy ő szakállas, különös jelentőséggel bír), az okos borosüveg, vagy a 600 dollár áron beszerezhető okos turmixgép, amelyhez 8 dollárért lehet vásárolni egy adag alapanyagot, amelyből bizonyára rendkívül ízletes és természetes összetevőkben dúskáló turmixot készíthetünk.
Az IoT-t bármilyen területen lehet használni, példának hozta fel a legutóbbi labdarúgó világbajnokság döntőjét, a zömében német közönség nagy örömére. A németek többek között az elemzéseknek köszönhetően is arattak 7:1-es diadalt a házigazda brazilok felett. Ashton nem említette, de a német válogatott esetében már 2006-ban a világbajnokságon volt egy igen konkrét példa, amikor az argentinok elleni tizenegyespárbajt Jens Lehmann védéseivel nyertek meg, de hogy mi is volt ennek a hátterében? Igazi üzleti intelligencia, hiszen a felkészülés jegyében kielemezték az összes tizenegyesrúgót, hogy legnagyobb eséllyel hova rúgja majd a labdát, ezt az információt egy cetlin átadták Lehmannak (micsoda User Experience! 😊), és ő ezen információ – nevezhetjük akár döntéstámogató rendszernek, vagy prediktív analitikának – alapján jobb döntéseket volt képes hozni a vetődés irányát illetően, mint azt ösztönösen tette volna.
Ashton mutatott még egy - számomra legalábbis - újdonságot, a pólókészítő robotot, amelyet Sewbotnak hívnak. A Sewbot közel hasonló áron képes pólókat előállítani azokhoz a bangladesi varróüzemekhez képest, ahol embertelen körülmények között dolgoztatnak felnőtteket és gyerekeket annak érdekében, hogy megfizethető áron tudjunk vásárolni magunknak ruhát. Nem akarok morális kérdéseket feszegetni ezzel, így inkább maradnék az ipari IoT jelentőségénél: ez azért jelentős lépés, mert
eddig azt gondoltuk, hogy a varrás nem olyan egyszerű feladat, hogy a robotok el tudják végezni, és most elértük azt a szintet a robotikában, hogy már ez is megvalósítható.
Azt már tudjuk, hogy a kamionsofőrök, a gyári operátorok és más ágazatok dolgozói hamarosan át kell, hogy képezzék magukat, de számomra ez a lépés azt jelenti, hogy újabb ajtók nyílnak ki a robotizáció előtt.
Kevin Ashton után a főszponzor HP Enterprise első számú IoT vezetője, Nigel Upton következett, aki stílusban, kiállásban és prezentációban szintén kiválóan vizsgázott. A felhasznált diák kimerítették a széles vásznú megjelenés iránti bárminemű látens igényünket: az ő előadása során nem osztották fel a kivetítőt a diák és a róla készült videó között: a teljes vásznat felölelő szuggesztív képeket mindössze néhány hívószó egészítette ki, és ez így teljesen rendben volt. Ugyanakkor, ha tartalmi oldalról közelítjük meg, akkor azt láthattuk, hogy a HPE dolgozik és komoly sikereket ért el az IoT területén bizonyos iparágakban, mint például gyártás, energetika, mezőgazdaság és a connected car, de ennél többet nem tudhattunk meg róluk. Természetesen főszponzorként dukált egy nagyobbacska stand is egy robottal, továbbá az épület bejárata előtti connected car is erősített a HPE megjelenésén. Mindezzel együtt ez az előadás is a helyén volt, a megalapozott hangulat indexe mit sem csökkent.
Nem úgy a szünet utáni blokk közben: a ZF-től érkezett IoT Lab menedzser Alexander Graf előadása finoman szólva is döcögősen indult, pedig maga a téma érdekes volt. Az előadó nem volt éppen irigylésre méltó helyzetben, mert úgy kellett kezdenie az előadást, hogy az első 3-4 perc során nem látszódtak a slide-jai, ami igen kínos különösen egy ilyen színvonalú rendezvényen. Pedig a téma érdekes volt különös tekintettel arra vonatkozóan, hogy
egy sebességváltókat gyártó vállalat, aki számára a tradicionális termékei nem sok jövőt jelentenek az elektromos autók térnyerésével, a ZF is váltani kényszerült, és egy teljesen új terméket fejleszt és új üzleti modellt alakít ki IoT alapokon.
A Car eWallet elnevezésű rendszer az összegyűjtött adatok alapján nagymértékben leegyszerűsíti a használt autó vásárlását, a parkolási és útdíjak kifizetését, az autók töltését, de akár még a car sharing-re is megoldást jelenthet.
Nagyon vártuk Dr. Michaela Colla, a Volkswagen csoport ipar 4.0 igazgatójának előadását. Ez tényleg egy olyan név volt a listában, ami valószínűleg számos, a rendezvény iránt érdeklődőben elősegítette a döntést, hogy végül is regisztráljon a rendezvényre. Sajnos újból bebizonyosodott, hogy amire a legnagyobb várakozással tekintünk, az hatalmas csalódást bír okozni, de úgy gondolom, hogy nem az elvárásaimmal volt a probléma. Egyrészt nem mondott semmi olyat, amit nem tudunk, vagy ne tudtunk volna már tavaly, és sajnos ő is azt a tábort erősítette, akiket egy cégtől azért delegálnak, mert elég magas pozícióban dolgozik, és nem azért, mert részt vett a projektben, az ipar 4.0 program kialakításában, és nagy rálátással van a témára, olyan, akitől lehet tanulni. De még mindig nem ez volt a legrosszabb: ő volt az egyetlen, aki egy előre megírt szöveget olvasott fel. Az ideje 70%-ában a kinyomtatott szövegre, 20%-ban a felette-mellette elhelyezkedő diákra és 10%-ban a közönségre tekintett. Az előre megírt szöveg a kormányzati szférában még elfogadható, vagy egy sajtótájékoztató során, de egy ilyen magas színvonalú szakmai konferencián óriási csalódás.
A nap kellemes meglepetése a magyar származású, jelenleg Svájcban élő Gáspár Domonkos volt, aki az Autoneum cégcsoport gyártási digitalizációért felelőse globális szinten. Ő volt az egyetlen, aki – az általunk szervezett Smart Factory ConnAction konferenciánkhoz hasonlóan –
kiemelte az emberi tényezőt és a HR 4.0-ra fűzte fel előadását.
A HR vezetők szemszögéből a negyedik ipari forradalom inkább csapásnak, mintsem lehetőségnek tekinthető, de ha úgy tekintünk a pohárra, hogy legalább az egy ötödéig tele van, akkor is több, mint kihívás.
A robotizáció munkahelyeket szüntet meg, az ipar 4.0 viszont munkahelyeket teremt, azaz teremtene, ha lenne munkaerő, és mily egyszerű lenne a történet, ha olyan intézményekben, mint például a Green Fox Academy az összes operátort PLC vagy web programozóvá, adatbányásszá vagy legalább analitikus operátorrá át lehetne képezni. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű, és már most nagyon komolyan el kell kezdeni foglalkozni azzal, hogy 3-5 éven belül milyen radikális változás fog történni az olyan gyárakban, mint például az Autoneum, nem beszélve a hazai KKV gyártó vállalatokról.
A két nap során még számos, a nemzetközi IoT iparban jelentősnek számító cég előadásán lehetett részt venni, a kiállítás során, a kávégépekhez közeli könyöklők mellett, vagy a két állófogadás során pedig érdekfeszítő beszélgetéseket és hasznos eszmecserét lehetett folytatni tapasztalt szakemberekkel. Ez az igazi értéke azoknak a konferenciáknak, amelyek ilyen széles körben képesek megszólítani a nemzetközi IoT szereplőket.
Írta: Bóna Péter
