„Hányfélék az IT-sok?” címmel indít interjúsorozatot az NNG

Ha szeretnétek jobban megismerni az informatikai szektor munkavállalóit, mindenképpen kövessétek a sorozatot!

1. rész: Interjú az NNG női mérnökével, Rédei Zsuzsival, aki a csapatunkat  System Test Architect-ként erősíti.

Hány évesen érezted úgy, hogy inkább a reáltárgyak iránt vonzódsz?

Nem éreztem úgy soha. Mindig inkább humán beállítottságú voltam, és egy igazi könyvmoly. Ami inkább meghatározta a pályaválasztásomat, az a kíváncsiság. Mindig érdekeltek az újdonságok, a változások, a felfedezések. A 90-es években voltam gimnazista, akkor indult az internet. Amiről akkor csak olvastam, és állati menőnek tűnt, miközben a gépteremben Commodore 64-ek voltak és kazettáról töltöttük be a játékokat. Lenyűgözött, hogy ilyenek vannak és tanulni akartam róla.

Milyen tárgyakból voltál jó a középiskolában?

Magyar-töri-angol voltak a kedvenceim, de szerencsére nem volt gondom a matekkal és a fizikával sem. Jogi vagy tanári pályára voltam predesztinálva, ehhez képest jött a nagy meglepetés, hogy az informatikát választottam.

Tanáraid és szüleid támogatták az IT irányba való elindulásodat?

Szerencsére igen. Az osztályfőnököm kimondottan örült a választásomnak. A szüleim féltettek a csalódástól, de látták, hogy elszánt vagyok. Hálás vagyok nekik, hogy hagyták, hogy a magam útját járjam.

Komolyan vették a tehetségedet már a kezdetektől, vagy inkább csak az első sikerek után?

Először magamnak kellett megtalálnom a helyemet az IT-n belül. Rájöttem, hogy a programozás nem nekem való, de jókor voltam jó helyen 1999-ben, így fordult a figyelmem a tesztelés felé. Akkori munkahelyemen minden régi rendszert lecseréltek Y2K miatt, az újakat pedig validálni kellett. Onnan már úgy váltottam, hogy teszteléssel akarok foglalkozni és ez meghozta a sikerélményeket, elismeréseket is.

Meg kellett küzdened előítéletekkel?

Újonc tesztelő kollégáknak szoktam mondani, hogy amíg nem hülyézett le egy fejlesztő, addig nem estél át a tűzkeresztségen. A mi munkánk olyan, hogy hibákra hívjuk fel a figyelmet és ez időnként konfliktushelyzethez vezet. Sokat fejlődött a szakma, és a szoftvergyártás folyamatának a minőségbiztosítás ma már megkérdőjelezhetetlen része. De az emberi természet már csak ilyen, előfordulnak súrlódások. Nőként pedig még inkább csodabogár az ember ebben a szakmában.

Munkahelyed kiválasztásánál mennyire volt lényeges a vállalat közreműködése az anyasággal járó kötelezettségek segítésében?

Nagyon fontos szempont ez számomra. Az önéletrajzom szakmai, de interjún mindig megemlítettem, hogy két gyermek édesanyja vagyok. A rugalmas időbeosztás nagy segítség.

Lánygyermekednek mennyire javasolnád az IT szakmát?

Ahogy említettem, az én szüleim támogatták a döntésemet, még ha furcsállották is. Ha a lányom az IT-t választja, örülni fogok neki és bízom benne, hogy példát tudtam mutatni a számára. Nekem az a legfontosabb, hogy megtalálja majd önmagát a munkájában – akár UX designer lesz, akár tetováló művész.

Hogyan tartható fenn a szakmádban a munka és a magánélet egyensúlya? Mennyire van lehetőség a távmunkára, home office-ra, illetve mennyire rugalmas a munkaidő az NNG-nél?

Szerintem bármely szakmában nehéz az egyensúlyt megtalálni és főleg fenntartani a munka és a magánélet között. Az IT ipar jellegéből fakadóan tudunk otthonról is dolgozni, ez nagy segítség. Az NNG-ben is van lehetőségünk az otthoni munkára és a munkaidőnket is tudjuk rugalmasan alakítani. Ha kis időre be kell hoznom magammal a gyerekeket, azon sem borul ki senki, sőt. Egyébként is szeretnek bejárni az irodába, tetszik nekik a környezet, a sok kütyü, a kollégák pedig barátságosak. Ezen felül nagyon jó gyerekprogramjaink vannak, tavasszal családi nap, nyáron „Hozd be a gyereked a munkába” nap, télen Mikulás-buli. Ezen kívül imádták az NNG-s verseskönyvet, amiben az IT szakmákat mutatjuk be gyerekeknek, Varró Dani verseivel. Az még nekem is nagy élmény volt, hogy dolgozhattam a létrehozásán és művészeknek mesélhettem a munkámról.