Péter külföldi története az Erasmus-szal kezdődött, amit Lappföldön töltött. A program után visszatért Magyarországra, itthon fejezte be tanulmányait, sőt, 10 hónapot dolgozott is egy magyar cégnél, de utána kapott egy lehetőséget Finnországban másoddiplomára, és a diplomaosztó után rögtön el is helyezkedett Helsinkiben. Amikor meginterjúvoltuk, egy helyi startupnál dolgozott iOS fejlesztőként, mellette pedig egyetemre járt – MSc tanulmányai éppen a végükhöz közeledtek.
„A fent említett cikk megjelenése óta változtak a dolgok és úgy alakult az élet, hogy hazaköltöztem Magyarországra. Emiatt új tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodtam, melyeket szívesen megosztanék Veletek, amennyiben úgy gondoljátok, hogy a blog értékes részét képezhetnék.” – írta nekünk Péter egy évvel később, mi pedig kaptunk az alkalmon.
Mennyi időt töltöttél kint összesen?
Az Erasmus-szal együtt körülbelül 5 évet töltöttem Lappföldön, illetve Helsinkiben.
A legutóbbi beszélgetésünk során azt mondtad: „Ha hazaköltözöm, az elsősorban valószínűleg családi okok miatt fog megtörténni.” Ez történt?
Az történt, hogy Finnországban megismertem egy lányt. Ez önmagában még nem lenne annyira abszurd, de ő is magyar. Azóta is viccesnek tartom, hogy mindkettőnknek el kellett utazni 2 000 kilométert, hogy megismerjük egymást. Én elkezdtem az MSc-t a Helsinki Egyetemen, ő pedig januártól májusig volt kint Erasmus-on. Az egyetemen ismerkedtünk meg, és amikor lejárt a féléve, hazaköltözött. Úgy voltunk vele, hogy megpróbáljuk először távkapcsolatban, és amikor én végzek – tehát fél évvel később -, akkor eldöntjük, hogy mi legyen. Nem volt egyszerű, de működött a távkapcsolat, úgyhogy februárban hazajöttem és összeköltöztünk itt, Pécsett.
Hogy fogadták ezt a munkahelyeden?
A munkahelyemen tudták, hogy mi a helyzet, és ismerték is a barátnőmet, mert néha bejött hozzám az irodába. Úgy jöttem haza, hogy távmunkában továbbra is ugyanannak a cégnek dolgozom, így nem volt nehéz a váltás. Arra gondoltam, hogy ha ez a lehetőség nem jön össze, akkor arra támaszkodom, hogy a nemzetközi és szakmai tapasztalatom elég egyedi itthon, nem sok ilyen hátterű munkavállaló van, ami nyilván plusz. Tudtam, hogy a szakma adottságai miatt mindenféleképpen találok munkát, de azért örültem, hogy maradhattam a cégnél, és hogy ilyen rugalmasak és támogatók voltak.
Mit tanultál kint – szakmailag és emberileg?
Ide jártam egyetemre is, szóval elég sok mindent. Emellett a munkahelyemnek is sokat köszönhetek, az iOS-t teljesen itt tanultam meg, beleláttam sok olyan projektbe, amire az egyetemen vagy a magyarországi munkahelyen nem volt lehetőség. Olyanokat tanultam, mint például a SaaS (Software as a Service) platform felépítése, architektúrája, megismertem a működését is. Emellett customer support-tal is foglalkoztam, ügyfeleket tanítottam, szóval elég változatos volt a munkám. Az egyetemen keresztül bepillantást nyertem a gépi tanulásba és az adatbányászatba egyaránt.
Nemzetközi csapatban dolgoztam, voltak a cégnél finnek, volt egy román srác, iraki, iráni kollégák, az ügyfelek pedig főleg angolok voltak, szóval nagyon sokat fejlődött a nyelvtudásom és a kommunikációs skilljeim is.
Hogyan látod a különbségeket a hazai és külföldi szoftverfejlesztői kultúrában?
A szakmai oldalt nem ismerem annyira, hiszen még mindig a külföldi munkahelyemnek dolgozom, de emberileg nagyon nagy különbségek vannak. Korábban már meséltem, hogy Finnországban sokkal önállóbb mindenki: míg itthon nagy hangsúly van a knowledge sharing-en, kint kevésbé jellemző az ilyen fajta csapatmunka. Ennek természetesen van pozitív és negatív oldala is. A finneknél egyedül próbálják meg megoldani a felmerülő problémákat: van egy személyes tered, amiben dolgozhatsz, és ha nem megy, akkor segítenek a többiek.
A másik nagy különbség, hogy a finnek sokkal távolságtartóbbak, és a munkahelyen nem annyira jellemző a személyes kontaktus. Nem akarnak a kollégák igazán megismerni, nem volt olyan, hogy munka után elmentünk volna sörözni vagy sportolni együtt. Magyarországon erre sokkal nagyobb volt a kezdeményezés. A magyar munkahelyemen például havonta-kéthavonta csináltunk valamit, mondjuk volt egy póker-est. Az itthoni környezetben jellemzőbb volt, hogy ismertem is a kollégákat, azon felül, hogy együtt dolgoztunk. Finnországban hiányzott ez a személyes kontaktus, és most, hogy távmunkában dolgozom, még jobban érzem, hogy kezd hiányozni a szociális élet. Talán viccesen hangzik, de most, távmunkában majdnem ugyanannyit beszélek a kollégákkal, mint korábban, amíg ott ültem köztük.
Mennyire veszel részt az itthoni IT-életben?
Mivel nem vagyok pécsi, a régebbi barátaim és a családom nem itt élnek, ezért ahol tudok, próbálok szociális életet élni. Szerencsére vannak helyi meetupok, például a héten részt vettem egy mentorálásról szóló találkozón. Igyekszem minden szakmai rendezvényre elmenni. Helsinkiben az ilyen meetupok nagyon mennek, ott sokkal gazdagabb ennek a kultúrája, főleg télen. Nagyjából minden hétvégén van 1-3 ilyen rendezvény. Nem tudom, hogy Budapesten milyen a helyzet, de Pécsett egyelőre még nem olyan gyakoriak.
Felmerült benned, hogy magyar cégnél helyezkedsz el?
Igen, megfordult a fejemben, sőt, most is vacillálok rajta, mert bár van szociális életem, de valahogy a távmunka nekem nem az igazi. Monotonnak érzem, nincs senki, akivel tudnék közben beszélgetni, kávézni. Úgy érzem, hogy egy idő után kell a váltás.
Mit javasolnál annak, aki most szeretne hazatérni?
Hú, ez nehéz kérdés, aki hazajön, annak biztosan van valami oka – családi, vagy nem szereti a kinti környezetet… Nyilván aki egyszer élt itthon, tudja, mire kell számítani. Én azt tudnám mondani, hogy nem kell félni hátrahagyni a külföldi közeget, nekem például személy szerint nagyon jó, hogy itt a családom. A szociális életem sokkal jobb, mint kint volt, bár ez biztos a finn kultúra miatt is van. A finneknél sokkal nehezebbnek tűnt igazi barátokat találni, ha kikerül az ember az egyetemi körből.
Látsz olyan változásokat a magyar IT piacon, amik miatt megéri hazajönni – vagy eleve itt maradni?
Látom, hogy felfelé tart a piac, az IT oktatás nagyon jó itthon. Az egyetemen sok emberrel találkoztam, akik hasonló pályán mozogtak, és azt kell mondanom, hogy a magyar diákok tudása – nem csak az enyém – sokkal erősebb volt, mert jelentősen stabilabb alapokra épült. Az informatika bárhova könnyedén eljuttatható, és hatalmas igény van jól képzett informatikusokra: itthon is simán lehetséges, hogy egy magyar cég amerikai vállalatoknak dolgozik.
