2021 áprilisában járunk. Történetünk fiktív.
Főhősünk, nevezzük Ferencnek, szenior fejlesztő, január óta dolgozik új munkahelyén. Azért kezdett el még 2020 őszén állást keresni, mert úgy érezte, korábbi cégénél nem jól kezelik a kialakult válsághelyzetet. A vezetés kommunikációja leginkább kapkodó, következetlen, jobbik esetben semmitmondó volt. A projektek néha leálltak, néha újraindultak, nehéz volt követni a változó elvárásokat. Nem érezte magát biztonságban, ősszel fogalmazódott meg benne komolyan a váltási szándék.
Ferenc szabadidejében is sokat foglalkozik szakmájával, hol online képzéseken vesz részt, hol hobbi projekten dolgozik, hol a közösségi oldalak megfelelő posztjainál fejti ki – nem ritkán csípős – véleményét. Munkájáról mindig pozitív visszajelzést kap, emellett örömmel vesz részt a junior generáció oktatásában is.
Méltán nézett töretlen magabiztossággal a megfelelő munkahely megtalálása elé.
Az elmúlt jó pár évben tapasztaltak még inkább erősítették hitét: nem volt olyan nap, hogy ne kapott volna legalább 5-6 megkeresést, egyre magasabb bérek váltak elérhetővé, úgy tűnt, legalább a fél világ IT-sok becserkészésével foglalkozik, sokan “üldöztek” keveseket.
Mindezek eredményképp az egyes pozíciókra való verseny megszűnő fogalom lett, szinte biztosan lehetett tudni, hogy egy-egy lehetőség kapcsán nem akad túl sok rivális.
Ezt pedig néha pontosan visszatükrözték az elvárások, a hozzáállás.
Ferenc is ezeknek megfelelően vetette bele magát a számára legideálisabb állás megtalálásába 2020 őszén. Pár hét után azonban mégis azt érezte, hogy valami megváltozott. Mintha egy évvel korábban jobban pörgött volna a piac. Mintha gyakrabban érkezett volna új üzenet a LinkedIN-rőll. Mintha most több lenne a “még nem tudjuk pontosan, mikor indul a projekt” megkeresés. Mintha erősebb és kevésbé rugalmas lenne az a bizonyos plafon a bérekre vonatkozóan. Persze lehet, hogy mindez csak a képzelet játéka.
Eltelik egy hónap. Az “igazi” még mindig nem kopogtatott az ajtón, viszont egyre biztosabban érzi, hogy mégsem fantáziál. Egyre gyakrabban hallja, hogy több az elérhető jelölt, kicsit könnyebben lehet “halászni”. A cégek talán jobban meggondolják, hogy miben kötnek kompromisszumot, szigorúbbak a kiválasztás során.
Természetesen aggodalomra semmi ok, végül sikerrel jár, de valahogy nem az a könnyedség van mögötte, mint amit kezdetben gondolt. Van, amiből neki is engedni kellett, a “csak akkor megyek, ha minden elvárásom pontosan stimmel” elv is átalakult.
Egy péntek este a csapattal söröznek, épp új csapattagot keresnek, többek között erről is szó esik. Merthogy van kik közül választani. 5-6 valóban jó jelölt is szóba jöhető alternatíva, míg 1-2 éve legjobb esetben 2-3 volt az arány. A jelöltek hozzáállása is rugalmasabb, ésszerűbb, kevesebb az elszállt elvárás.
Már nem annyira menő pár havonta másik startupnál koptatni a billentyűzetet, a piac elkezdte jobban beárazni a lojalitást. Már nem annyira menő a sárga földig döngölni az összes fejvadászt, csak kiderül, hogy vannak olyanok, akik profik a szakmában. Már nem annyira menő magas lóról beszélni.
Továbbra is menő viszont a profi, együttműködő hozzáállás, a magas szintű szakmaiság, és igen, a munka iránti alázat is. Ferenc a saját bőrén tapasztalta mindezt, amikor a váltás mellett döntött.
A másik oldalról nézve is beköszöntött a nagyobb rugalmasság: Ferencnek több távmunkában dolgozó kollégája is van, a vezetésben sok helyen új elvek kezdenek elterjedni, amelyek középpontjában a magasabb szintű bizalom, a nagyobb felhatalmazás, a kevesebb kontroll áll.
2021 április. Talán igazak lesznek a fentiek, talán nem. A változás azonban már tegnap elkezdődött. Hogy mi és milyen irányba fog alakulni? Egy év múlva okosabbak leszünk.
Más véleményen vagy? Kíváncsiak vagyunk rá!
