A 2020 előtti optimizmus már rég a múltté, a koronavírus betörésének évében tapasztalt pár hónapos megtorpanás pedig szintén feledésbe merült.
Nem csoda, hogy sokaknak deja-vu érzésük van: 2008, illetve azt követő évek szelleme előbújt a palackból, és ismét kísért: kevés lehetőségre panaszkodó jelöltek, budget-visszavágás, megszorítás, létszámstop, “racionalizálás”, kézzel tapintható óvatosság.
Igen, ez az IT szektor 2023-ban. Az év, amikor “beértek” az ezt megelőző három év hatásai.
Amikor 2022 őszének második felében az első szakember ejtette ki a száján, hogy nem igazán vannak lehetőségek, még csak felhúzott szemöldökkel fejeztük ki gyanakvásunkat, miszerint vélhetően benne lehet a hiba. A hiba természetesen nem benne volt. Azóta mindegy, hogy mobil, Python, Java fejlesztőről, esetleg Linux üzemeltetőről van szó, a “hogy látod a piacot” kérdésre ugyanaz a válasz. Látványosan csökken a lehetőségek száma, ha nem is minden területen ugyan olyan mértékben. És akkor még nem is beszéltünk a nyitott pozíciók minőségéről, egyelőre csak megszámoltuk őket.
Távol álljon tőlünk, hogy gazdaságpolitikai fejtegetésbe kezdjünk, egy azonban tény három hatás együttesen érzékelhető jelenleg a hazai piacon: a globális gazdasági recesszió, a EU pénzek körüli itthoni bizonytalanság, a globális szintű kivárás stratégiája a hazánkban jelen lévő iparági szereplőkön is erőteljesen érezteti hatását, egy-egy kivételtől eltekintve cégmérettől, tulajdonosi formától, szűkebb tevékenységi körtől függetlenül. A bárki számára elérhető alkalmazások megjelenése, élükön a ChatGPT-vel, egyfajta technológiai forradalom érzetét keltik, mindez óvatosságra, megfontontolságra készteti a döntéshozók jelentős részét, ennek hatása pedig világszerte érezhető.
Persze pánikolni ennek ellenére sincs ok, a kereslet még mindig nagyobb a kínálatnál, bár az olló egyértelműen elkezdett összecsukódni. A kérdés leginkább az, hogy meddig tart ez az időszak, azaz milyen gyors vagy épp lassú lesz a kilábalás. A képlet nyilván rettenetesen bonyolult, miközben kimondatlanul mindenki tudatalattijában motoszkál: egy rossz döntés a szomszédos ország vonatkozásában, és a világszintű visszaesés lesz a legkisebb problémánk.
“Foglalkozz azzal, amire van ráhatásod!” - hangzik a coelhoi tanács. Bármennyire elcsépeltnek is tűnik, nehéz időkben mégis ez a legtöbb, amit tehetünk azért, hogy relatíve biztonságban érezzük magunkat. Az, hogy képesek és hajlandóak vagyunk-e a fejlődésre, a tanulásra, csakis rajtunk múlik. A lábunkat lógatjuk egy kevésbé projektekkel terhelt időszakban, vagy a jövőnkbe fektetünk? Mire használjuk az esetlegesen felszabaduló időt? Felismerjük a nehezebb munkaerőpiaci terepet, és teszünk azért, hogy valamivel kitűnjünk a tömegből?
A nagy tanácsadó cégek is arra mutatnak rá, hogy 2023-ban elkerülhetetlen az átrendeződés, a stratégiai döntések középpontjába a korábbiaktól eltérő faktorok kerülnek, a piaci struktúrák elkezdenek elmozdulni. A mostani kihívásokra hosszú távon fenntartható választ kell adni, azaz a jövőre kell felkészülni - globális, vállalati és egyéni szinten is.
Igen nagy bizonyossággal leszögezhetjük, hogy a képzett, átlag feletti, vagy épp szerteágazó tudással rendelkező szakemberekre mindig szükség lesz, fojtogasson bármilyen megszorítás, főleg, ha a felsorolásba beletartozik a “változásra való nyitottság” és a “tanulásra való extra hajlandóság” soft-skillek is.
Te mire használod 2023-at? Kényelmesen hátradőlsz, vagy tudatosan tervezed a jövődet? Vigyázz, lehet, hogy pár ezren már meg is előztek. :)
Persze pánikolni ennek ellenére sincs ok, a kereslet még mindig nagyobb a kínálatnál, bár az olló egyértelműen elkezdett összecsukódni. A kérdés leginkább az, hogy meddig tart ez az időszak, azaz milyen gyors vagy épp lassú lesz a kilábalás. A képlet nyilván rettenetesen bonyolult, miközben kimondatlanul mindenki tudatalattijában motoszkál: egy rossz döntés a szomszédos ország vonatkozásában, és a világszintű visszaesés lesz a legkisebb problémánk.
“Foglalkozz azzal, amire van ráhatásod!” - hangzik a coelhoi tanács. Bármennyire elcsépeltnek is tűnik, nehéz időkben mégis ez a legtöbb, amit tehetünk azért, hogy relatíve biztonságban érezzük magunkat. Az, hogy képesek és hajlandóak vagyunk-e a fejlődésre, a tanulásra, csakis rajtunk múlik. A lábunkat lógatjuk egy kevésbé projektekkel terhelt időszakban, vagy a jövőnkbe fektetünk? Mire használjuk az esetlegesen felszabaduló időt? Felismerjük a nehezebb munkaerőpiaci terepet, és teszünk azért, hogy valamivel kitűnjünk a tömegből?
A nagy tanácsadó cégek is arra mutatnak rá, hogy 2023-ban elkerülhetetlen az átrendeződés, a stratégiai döntések középpontjába a korábbiaktól eltérő faktorok kerülnek, a piaci struktúrák elkezdenek elmozdulni. A mostani kihívásokra hosszú távon fenntartható választ kell adni, azaz a jövőre kell felkészülni - globális, vállalati és egyéni szinten is.
Igen nagy bizonyossággal leszögezhetjük, hogy a képzett, átlag feletti, vagy épp szerteágazó tudással rendelkező szakemberekre mindig szükség lesz, fojtogasson bármilyen megszorítás, főleg, ha a felsorolásba beletartozik a “változásra való nyitottság” és a “tanulásra való extra hajlandóság” soft-skillek is.
Te mire használod 2023-at? Kényelmesen hátradőlsz, vagy tudatosan tervezed a jövődet? Vigyázz, lehet, hogy pár ezren már meg is előztek. :)
