Márciusi felmérésünk után ismét kérdeztünk, Ti pedig ismét válaszoltatok. Összesen 1048-an. Köszönjük!
- A vírus nem rengette meg az iparágat.
- Sikersztori az otthoni munkavégzés?
- A vállalati belső kommunikáció még mindig nem kellően hatékony.
- Hogyan tovább, home office? A munkáltatók harmada még nem döntötte el.
- A vártakkal ellentétben nem lett fontosabb az anyagi biztonság a munkavállalóknak, ellenben a rugalmas munkaidő, munka-magánélet egyensúlya ismét élre tört.
- Hány informatikus jelentkezik egy céghez, ha ott köztudottan nincs lehetőség home office-ra?
Olvasd el kutatásunk részletes elemzését, böngészd a diagramokat!
Egyre magabiztosabban kijelenthető, hogy a
vírus nem rengette meg az iparágat: a válaszadók 5,5%-a nyilatkozott úgy, hogy elveszítette munkáját a pandémia következtében, ami a legjobban érintett szektorokhoz képest mindenképpen alacsony szám. A kérdőívet kitöltő informatikusok harmada egyáltalán nem fél attól, hogy megszűnhet az állása. Ezzel együtt minden 16. szakembert foglalkoztat ennek a lehetősége, ami jelentős
javulás a márciusi adatokhoz képest, amikor minden 7. informatikus tartott ettől.
Az otthoni munkavégzés megítélését két szempont alapján is mérte a kérdőív: egyrészt a kérdések kitértek arra, hogy a különböző projektek tervszerű haladása szempontjából mennyire volt sikeres az elmúlt időszak, másrészt vizsgálták azt is, hogy egyéni szempontból ki mennyire tudott hatékony lenni (határidők tartása, elvárt feladatszám elvégzése). Úgy tűnik, hogy ebben a tekintetben igazi sikersztorit köszönhetünk a járványnak: a
6-os skálán a kitöltők 4,6-ra értékelték a home office-ban végzett munka eredményességét. Az 1048 válaszadó 63%-a vélekedik úgy, hogy a projektek az elvártaknak megfelelően haladtak ezekben a hónapokban is. Ez a szám szinte teljesen megegyezik a márciusi adatokkal,
az idő múlása tehát nem befolyásolta a távoli munkavégzésben szerzett pozitív tapasztalatokat. Még ennél is optimistábbak a számok akkor, ha az egyéni munka megítélése kerül górcső alá: ebben az esetben a megkérdezettek
75%-a érezte úgy, hogy számára kifejezetten előnyös a saját négy fal között dolgozni. Természetesen a legfontosabb kérdés továbbra is az, hogy vajon a munkáltatói oldal is osztja-e ezt a lelkesedést.
A márciusi felmérés egyik legelgondolkodtatóbb eredménye az volt, hogy a munkáltatók 8,3%-a egyáltalán
nem kommunikál azzal kapcsolatban, hogy mi várható a vállalatnál a járványra való tekintettel. Ha kis mértékben is, de három hónap alatt
csökkent ezen cégek száma, azonban így is 100-ból 6 munkaadónál még mindig nem fordítottak erre időt, energiát és figyelmet. Minden 17. válaszadó olyan helyen dolgozik tehát, ahol végig a teljes bizonytalanság érzésének fenntartása volt jellemző. Csak úgy, mint tavasszal, a kitöltők harmadának munkahelyén bár van kommunikáció, információcsere, de nem a konkrétumokról, a várható intézkedésekről szól, hanem mindössze általánosságban az együttműködés, az elköteleződés fontosságáról. A korábban ezen a területen jól teljesítő cégek vélhetően továbbra is követték a bevált gyakorlatot: a
válaszadók tapasztalata alapján a munkáltatók 55%-ánál hiteles, a bizonytalanságot felszámolni hivatott, korrekt tájékoztatással próbálták meg ösztönözni a kollégákat.
Bizonyára sokakat foglalkoztat, hogy hogyan tovább a járvány után: vajon a korábbiaknál támogatottabb és elterjedtebb lesz az
otthoni munkavégzés a tapasztalatokra alapozva, vagy minden visszaáll a régi kerékvágásba? A válaszok alapján a
vállalatok harmadánál még nem született döntés ezzel kapcsolatosan, vagy legalábbis még nem kommunikálták a kollégák felé. Nagyjából ugyanilyen arányban vannak azok is, akiknél egészen pontosan meg lesz határozva, hogy heti hány nap lesz az engedélyezett.
A cégek 13,4%-át azonban biztosan nem győzte meg az elmúlt időszak: ahogy a vírus előtt sem volt lehetőség otthonról munkát végezni, úgy a vírus után sem lesz. Meglepően magas viszont azoknak a száma, akik eldönthetik, hogy heti hány napot járnak be, és mennyit maradnak otthon: minden 5. kitöltő élhet majd ezen opcióval, ami talán a legnagyobb rugalmasságot adja. A válaszadók 2,4%-ának munkahelye pedig ezentúl teljesen home office-ban fogja végezni a munkáját. Továbbra sem lehet tehát egyértelműen kijelenteni, hogy a vírus át fogja rendezni a munkavégzés mikéntjét,
egy flexibilisebb hozzáállás azonban körvonalazódhat.
Mindig érdekes azt vizsgálni, hogy egy adott célcsoport mi alapján dönti el, hogy hol fog dolgozni. A
rugalmas munkaidő, a munka-magánélet egyensúlya olyan döntési faktorok, amelyek az elmúlt években egyre inkább kritikusabbá váltak,
a válaszadók 26%-ának ez lenne a legfontosabb szempont, ha munkahelyet választana. Nagyon szorosan követi mindezt a bér, illetve béren kívüli juttatások, elenyésző a különbség. A képzeletbeli trónra, azaz a három legfontosabb tényező közé még az fért fel, hogy biztos anyagi háttérrel rendelkezik-e az adott vállalat. Az
anyagi biztonság így a vártakkal ellentétben
nem lépett új fontossági szintre az elmúlt évek gyakorlatához képest. A technológiai fejlődés és a járvány utáni home office lehetősége már a kevésbé mérvadó összetevők közé tartozik, pedig talán sokan azt gondolják, hogy informatikusok esetén az előbbi előkelőbb helyen áll. Utóbbi esetében pedig úgy tűnik,
bármennyire is hatékonynak érezték a válaszadók az otthon töltött időt, ez nem függ össze azzal, hogy mennyire várják el az otthoni munkavégzés lehetőségét.
Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol
érdemi változások történtek három hónap alatt. Márciusban, a járvány kezdetekor toronymagasan (32%) a legfontosabb döntési faktor egy váltás esetén az volt, hogy biztos anyagi hátterű-e az adott vállalat. Ezt ugyanúgy a rugalmas munkaidő, munka-magánélet egyensúlya, majd a bér, béren kívüli juttatások követték. Az első három tényező tehát nem változott, a
sorrendjük viszont átalakult. Meglepőnek mindenesetre mindez kevésbé mondható, hiszen maximálisan egybevág a pszichológiai törvényszerűségekkel, azaz, hogy válság idején a biztonság iránti igény jelentősen felerősödik, a vészhelyzet csillapodásával arányosan csökken, majd visszaáll egy normál szintre. A válaszok alapján úgy tűnik, az
informatikusok preferenciái között elkezdődött a visszarendeződés, ugyanakkor valószínűleg ez a szempont még mindig erősebben van jelen, mint egyébként az elmúlt években megszokott körülmények között lenne.
A kutatás zárásaként még egy, az otthoni munkavégzéssel kapcsolatos kérdés került feltérképezésre, amelyből kiderült, hogy a
válaszadók 16,4%-a nem jelentkezne olyan munkahelyre, ahol köztudottan nincs lehetőség home office-ra. A kitöltők több mint fele esetében a bér, a juttatások nagy szerepet játszanának abban, hogy pályáznának-e ilyen esetben, minden 4. megkérdezett számára viszont egyáltalán nem jelentene akadályt, ha nem tudna home office-ban dolgozni.
A járványhelyzet legkritikusabb három hónapját úgy vészelte át az IT szektor, hogy a
munkahelyek döntő többsége megmaradt. Bár a kezdetekkor a szakemberek jobban féltek állásuk elvesztésétől, mára már jelentősen csökkent bennük az aggodalom.
Az átfogó home office munkavállalói szempontból remekül vizsgázott, ennek ellenére nem került be a legfontosabb döntési szempontok közé, ha álláskeresésről, váltásról beszélünk. Úgy tűnik, a vészhelyzetre reagálva az átmenetileg megváltozott preferenciák is elkezdtek visszatérni a megszokottabb mederbe. A
vállalati belső kommunikáció továbbra is ingoványosabb terület, és talán nem óriási meglepetés, hogy a kérdőívet kitöltő több mint ezer informatikus 45%-a továbbra is úgy gondolja, hogy lehetne hatékonyabban is alakítani azt.
Az IThon.info által elvégzett két kutatás egy világjárvány kezdetének és leszálló ágának hatásait mutatta be az informatikus szakemberekre vetítve. A vírus
nem rajzolta át lényegesen mindazt, amit a munkáltatóktól elvárnak a szektor dolgozói, a drasztikus változások egyelőre elmaradni látszanak. Az iparág munkavállalói a koronavírus lecsengése után összességében
optimistán tekintenek a jövőbe.
Már csak egy kérdés maradt megválaszolatlanul: mégpedig, hogy a
munkáltatók milyen tanulságokkal zárják ezt a kétségkívül rengeteg kihívással teli időszakot - legyen szó az elvárt munkavégzési formáról, vagy a potenciális és meglévő kollégák felé közvetített üzenetekről.
