1. Superman-ek kifogyhatatlan önbizalommal
Hát, jó, eljönnek egy beszélgetésre, de már a telefonban tudtunkra adják, hogy alsóbbrendű lények vagyunk, ne is számítsunk semmi jóra. A hiány nem hatott pozitívan a személyiségfejlődésükre, az az alap, hogy mindenki istenként tiszteli őket. A kérdésekre ímmel-ámmal válaszolnak, közben párszor megcsörren a legtrendibb okostelefon, bizonyítva, hogy nélkülözhetetlenek. Hiába próbálkozol bárhogy, lehetetlen konkrét információkat kiszedni belőlük, nem tudod meg, mivel is töltik értékes munkanapjaikat. Azt viszont megtudod, hogy ők mindent megoldanak, mindenkinek megmondják a tutit, nem csak kiváló programozók, de még kiválóbb projektmenedzserek, vezetők, igazi példaképek. Fogalmuk nincs, mi történne a céggel, ha eljönnének, de az teljesen biztos, hogy a projekt már másnap becsődölne. Ők most épp versenyeztetik a cégeket, egyre pofátlanabb kompenzációs csomagért. A tárgyalót elhagyva még 3 óra múlva is érződik a parfümfelhő.
2. Anyámasszony katonája
A másik véglet. Már a telefonban magad előtt látod: szerencsétlen, kétbalkezes, nem mer az ember szemébe nézni. Mielőtt találkoznál vele, már igazából sajnálod. Megérkezik, és azt kérdezed magadban, hogy vajon az anyukája kint várja-e. Nagyon kedves vagy, visszamész óvónénibe. Próbálod kicsit oldani a hangulatot, bármilyen kapcsolódási pontot keresni. Dicsérni. Biztatóan mosolyogni. Bátorítani. Hiába. Igen-nem a leggyakoribb válasz. Nem fogja az ötleteivel megváltani a világot, cserébe a legmonotonabb munkát is rá lehet bízni. A létező összes kérdést felteszed. A végére nem csak ő izzad le, hanem Te is.3. Normálisnak tűnik, de…
Eljön az interjúra, nem is háborog miatta. Korrektül és pozitív hangnemben elbeszélgetsz vele. Beavat a tapasztalataiba, persze nem túl bőbeszédűen, de pont annyira, hogy elég legyen. Néhány válasz elől azonban kitér. Ezek jellemzően arra irányulnak, hogy miért nyitott, milyen esetben váltana biztosan, stb. Érzed, hogy valami mintha nem stimmelne, de hiába faggatod hosszabban, nem jössz rá, hogy mi. Innentől két út van: az interjú után örökre eltűnik, sehogy, semmilyen formában nem éred utol. Ez a jobbik eset. A másik út sokkal rosszabb: még a megbízói interjúra is elmegy, esetleg még az ajánlatot is elfogadja. Majd amikor be kellene lépnie, olyan, mintha, elnyelte volna a föld. A megbízó tajtékzik, az ember pedig nem igazán tud mit tenni. Fiúk, lányok: felnőtt emberek vagyunk. Nyugodtan meg lehet mondani, hogy mégsem akarsz váltani, nem tetszett az interjúztató szeme, pocsék volt a kávé. De ne játszunk bújócskát. Az 4-5 évesen volt menő.
