Sok kutatás vizsgálja azt, hogyan viszonyulnak a különböző korosztályok a munka világához, és az azzal járó különféle extra programokhoz. Nyilván mindig a „friss” felnőttek csoportja a legérdekesebb, hiszen ők számítanak a legújabb versenyzőknek, éppen ezért az ő szokásaik és hozzáállásuk a legkevésbé ismert – vagyis egy aranybánya a kutatók számára. Velük ellentétben mi most nem ásnánk bele magunkat a téma mélységeibe, azonban egy érdekes blogbejegyzés alapján az abban szereplő megállapítások és ötletek közül néhányat megmutatnánk nektek, ha másért nem, hát vitaindítónak.
Ugye alkoholmentes?
Az egyik alapvetés az erőltetett csapatépítő programok alkonya volt, ami azonban még ennél is fontosabb volt, az az alkoholos italokkal szembeni ellenérzés. Ennek legfőbb indokaként azt említették, hogy a Snapchaten és Instagramon felnőtt fiatal felnőttek mindenki másnál jobban tudják, hogy az internet nem felejt… Éppen ezért nem is szeretnek olyan szituációkba keveredni, amelyek kellemetlen lenyomatot hagyhatnak róluk. A túlzott alkoholfogyasztás pedig melegágya az ilyen helyzeteknek, így igyekeznek kerülni az erre épülő bulikat.
Emellett sokkal tudatosabban választják el a munkát és a magánéletet, és jobban szeretnek a munkaidő végén hazamenni, és a saját életüket élni; a kvázi kötelező közös céges programokat inkább a magánszférájukba való erőszakos betüremkedésnek élik meg.
Virtuális „meet”-up sorozatokkal
Egészen furcsának tűnhet elsőre (nekünk legalábbis az volt) a gondolat, hogy a „közös” program a virtuális térben valósuljon meg. Mi is történik az eredeti cikkben szereplő tipp szerint? Mindenki otthon, a saját, megszokott kuckójában nézi ugyanazt a műsort online, miközben valamilyen üzenetküldő alkalmazáson keresztül tartják a kapcsolatot.
Az alkalmazás lehet Twitter, Snapchat, vagy akár Instagram is, ennek a modellnek az alapja a saját térben való fizikai jelenlét a közös online térben való interakcióval.
Kisebb csoportoknak szervezett programok
Sokan vannak, akik nem mondhatók antiszociálisnak, csak éppen a nagycsoportos találkozókat nem kedvelik. Erőltetettnek érzik, hogy olyan emberekkel kell „jópofizniuk” akikkel amúgy sem a munkájukból, sem az érdeklődésükből adódóan nincs semmilyen közös témájuk. Az ilyen emberek számára kifejezetten szimpatikus gesztus lehet a munkáltató részéről, ha valamilyen módon bátorítja és támogatja a munkahelyen kialakuló (formális, vagy informális) kisebb csoportok közösségi programjait.
Ha a lojalitás a cél…
Amennyiben a vállalatok úgy tekintenek a csapatépítő programokra, mint olyan eseményekre, amelyekkel a munkavállalók lojalitását is szeretnék erősíteni, akkor elengedhetetlen, hogy figyelembe vegyék azt, hogy mennyi különféle igény van. Ideális esetben a HR-esek már a kiválasztási folyamatnál is figyelnek arra, hogy olyan emberek kerüljenek a céghez, akik nem csak a szűken vett szakmai, hanem a tágabban értelmezett emberi szempontból is jól illeszkednek majd a csapatba, de ezzel együtt is érdemes lehet néha új módszereket kipróbálni az összetartás erősítésére, és kilépni a megszokott mederből.
Nincs semmi gond a minden hónap utolsó csütörtökére időzített közös sörözéssel, de a nyitott hozzáállás éppen ilyen fontos, különösen, ahogy egyre több különböző korosztály keveredik a nagyobb létszámú munkahelyeken.
Amennyiben szeretnél hasonló tartalmakat olvasni, kövess minket a Facebook oldalunkon is!
