Egy fejlesztő egyszer csak a kietlen pusztaságban találta magát. Körülnézett, de csak nagy ürességet látott, végül megpillantott egy női alakot. Megkönnyebbült. Nincs egyedül! Ahogy azonban közelebb ért hozzá, megdöbbenve ismerte fel:
– Nem lehet igaz! Egy fejvadász!
Ezalatt a Földet egy űrszonda hagyta el, fedélzetén egy levéllel. Éppen a fejlesztő mellett landolt. A benne lévő írás így szólt: “Mivel egy 510 100 000 km² területű bolygó nem volt elég ahhoz, hogy mint fejvadász és mint programozó elférjetek egymás mellett rajta, megpróbálkozunk egy 6,142E10 km²-sel. Addig itt kell maradnotok, ameddig nem sikerül megegyeznetek abban, hogyan tudtok békében, együttműködően egymás mellett élni. Ha sikerült, küldjétek vissza a szondát. Értetek jövünk. Az időtök élelem és víz hiányában véges. Jól gondoljátok meg, mivel töltitek.”
– Gyorsan egyezzünk meg, aztán tűnjünk innen. Úgysem tartjuk be, ha visszatérünk a mindennapokba – szólalt meg először a fejlesztő.
– Szó sem lehet róla. Ha már így alakult, igenis megoldjuk ezt a problémát. – vágott vissza a fejvadász.
– Helyben vagyunk. Itt is pont azt csinálod, mint a Földön. Eljátszod, hogy tudod a megoldást, és húzod az értékes időmet.
– Te szintén ugyanazt csinálod, mint a Földön. Mindent az én hibámnak könyvelsz el.
A bolygón végighasított egy jéghideg fuvallat. Miután szó nélkül dühösen meredtek egymásra egy darabig, bosszankodva huppantak le a földre. Szigorúan figyeltek rá, hogy legalább 10 m távolság legyen közöttük.
Nem sejtették, hogy az űrszonda kameráján keresztül egy egész bolygó nézi, hogyan oldják meg az évtizedes problémát. Egyelőre úgy tűnt, sehogy sem.
A következő órák hallgatással teltek, mindegyiküknek cikáztak a gondolatok a fejükben.
– Rendben – kezdte ismét a fejlesztő. Nem fogok itt dekkolni miattad.
– Miattam? Hogyhogy miattam? Nem én találtam ki, hogy itt legyünk.
– Ott a pont: nem vagy képes beismerni a hibáidat. Mint általában soha sem.
– Volt már olyan, hogy elutasítottak valahol? Gondolkodj el rajta! Valószínűleg azért volt, mert nem vagy eléggé együttműködő.
A Földön elkezdték elkülöníteni a fejlesztőket és a fejvadászokat, mielőtt háború törne ki.
A Jupiteren újabb órák teltek el egyetlen szó nélkül.
– Ez nem mehet így tovább. Ha Te megígéred, hogy változni fogsz, én is megígérem, hogy változni fogok – jelentették ki szinte egyszerre.
Talán egy évtized óta először őszintén egymásra mosolyogtak.
Hamar elkészültek a listák:
A fejlesztőé:
– csak olyanok foglalkozhassanak IT recruitment-tel, akik értik a technológiai terminológiát
– be kell vezetni egy automatizmust a visszajelzésekre, kivétel nélkül
– a pályakezdő recruiterek egy darabig ne interjúztassanak egyedül
A fejvadászé:
– a tanácsadók csoportos, hobbi szintű szidásának befejezése
– a hirtelen köddé válások megszüntetése (nem lép be az első munkanapon, nem lehet elérni sehogy sem)
– a notórius hobbiból interjúkra járók leállítása
Kezet ráztak, visszaküldték az űrszondát a Földre, elégedetten várták a mentősereget.
– Már csak azt kell kitalálnunk, melyikünk kezdi a változást – tréfálkozott a fejlesztő.
– Nem mondod komolyan! – sóhajtott a fejvadász.
Hirtelen eltűnt körülöttük minden, mindketten saját otthonukban ébredtek. Igaz volt mindez? Összemosódott az álom és a valóság.
Ránéztek a naptárra.
Április 1.
Tudták a választ. Saját álmaik űztek tréfát velük.
A valóságban ilyen kompromisszumok nem jöhetnének létre. Vagy mégis?
