Mi kellett, hogy hazagyere – Interjú Kutner Kevével

IThon.info: A te esetedben mi volt a motiváció, amikor úgy döntöttél, hogy külföldön próbálsz szerencsét?

Kutner Keve: Részemről az volt a fő mozgatórugó, hogy szerettem volna kipróbálni a külföldi életet és munkát mielőtt megöregszem, vagyis a klasszikus kalandvágy motivált. Amikor elkezdtem dolgozni, akkor egy nagyon érdekes, 26 fős, csak egyetemistákból álló társaságba kerültem. Közülük rengetegen mentek külföldre, és nagyon sok jó sztorit hallottam. Mivel inkább angolul beszélek jól, németül kevésbé, ezért az angol nyelvterületek jöttek szóba. Ausztráliában is lett volna lehetőség, de végül úgy döntöttem, hogy maradok közelben. Így végül Anglián belül, Londonban éltem és dolgoztam 4 évig, ahonnan tavaly jöttem haza.

IThon.info: Hogy kerestél állást? Még itthonról, és fix helyre mentél, vagy elindultál, “majd lesz valami” alapon?

K. K.: Volt egy nagyon korai próbálkozásom, amikor rengeteg önéletrajzot szétküldtem, de nem igazán hívtak vissza sehonnan. Ekkor még csak két éve dolgoztam, és a dolog el is felejtődött. Aztán győzött a kalandvágy és pár évvel és munkatapasztalattal később újra elkezdtem próbálkozni. Volt egy ismerősöm kint, neki köszönhetően nagyjából képben voltam a cost of living terén is. Ebbe azt is bele kellett kalkulálnom, hogy nem akartam teljesen feladni az itthoni életemet, terveztem, hogy megtartok egy magyar mobilt, bankszámlát, szóval nem akartam felégetni az ide kötő hidakat. Ez alapján kialakult, hogy mi az a bérszint, amiért szívesen belevágnék, ez alapján keresgéltem. Végül sikerült azt megszervezni, hogy egy megnyújtott hétvége alatt összesen 4 cégnél voltam interjún, pénteken, és a rákövetkező hétfőn. A hétvégére sikerült úgy ráfordulni, hogy már volt ajánlat is a zsebemben. Ezután a hétfői két interjúból is ajánlat lett, én pedig aznap este jeleztem vissza, hogy melyiket fogadom el.

IThon.info: Mivel foglalkoztál kint? Mi az, amit ott tanultál meg ahhoz képest, amivel mentél?

K. K.: A hellyel, amelyet a három lehetőség közül választottam, egyenes úton kerültem be abba repülős világba, amivel a mostani cég, a Black Swan is foglalkozik. Rengeteg technikai tudást szereztem ebben a témakörben, ezen kívül nagyon érdekes volt megismerni azt a módot is, ahogy az angol üzlet pörög, ez egy teljesen más világ, más szemlélet a magyarhoz képest. Emellett természetesen a nyelvtudásom is sokat fejlődött. Bár úgy indultam neki, hogy “én tudok angolul” a gyakorlatban azért hamar kiderült, hogy még ezen a téren is bőven van lehetőség a fejlődésre.

IThon.info: Mi volt az, ami 4 év után hazahozott?

K. K.: Itt kicsit vissza kell lépni az időben: még 2009-ben negyedmagammal csináltam egy céget. Ez nem egy klasszikus, ötletre épülő startup volt, hanem inkább egyfajta jogi háttér a különféle tevékenységeinkhez. Persze gondoltunk arra is, hogy egyszer csak majd beüt a nagy biznisz, de ez akkor elmaradt, ketten ki is szálltak belőle. A megmaradt üzlettársammal úgy döntöttünk, hogy alvó üzemmódba kapcsoljuk a céget, de felszámolni nem akartuk, hátha jól jön még később.

A következő mérföldkő az volt, amikor a kinti munkahelyemen egy karácsonyi rendezvényen elkezdtem beszélgetni az ottani főnökömmel (aki a mostani cég tulajdonosa is), mivel feltűnően borús volt. Kiderült, hogy van egy release amit ki kéne adniuk, de a cég, akivel leszerződtek, valószínűleg nem lesz képes teljesíteni a feladatot. A release december 25-én lett volna, ez a beszélgetés pedig 20-án zajlott. Azt is elmondta, hogy mennyit szánt erre a dologra, én pedig mondtam neki, hogy mi a saját cégemmel ennek az összegnek a töredékéért tudnánk neki segíteni – felveszünk pár jó embert, és megoldjuk. Így aztán december 23-án hazajöttem úgy, hogy január 5-re kellett szereznem egy embert, egy irodát, és egy számítógépet, amivel nekifuthatunk a projektnek.

Ez annyira jól sikerült, hogy jobban megérte a kinti munkahelyemnek a saját cégemmel bedolgozni itthonról. Végül is azért jöttem haza, hogy segítsek az üzlettársamnak ezt a céget építeni, hogy megfelelő minőségben tudjuk elvégezni azokat a feladatokat, amiket kintről kapunk.

IThon.info: Tehát már az első megbízás után hazaköltöztél?

K. K.: Nem, akkor még nem. Az a megbízás viszont úgymond pályára állította az itthoni céget (akkor nevén 4digits Kft.), 2014-ben pedig felmerült, hogy a Black Swan kivásárolna minket a cégből. Mivel minden érintettet érdekelt a gondolat, így elkezdtünk erről tárgyalni, és végül úgy állapodtunk meg, hogy hazaköltözöm, hogy innen segítsek a cég vezetésében. A kivásárlási folyamat tavaly novemberben fejeződött be, de már az első 30% után nevet váltottunk, ekkor lettünk Black Swan Hungary Kft., az a tevékenység pedig, amit folytatunk, a kinti cég profiljából fakad.

IThon.info: Jó is, hogy szóba hoztad, tehát mi a fő tevékenységetek, mit jelent a “repülős vonal”?

K. K.: Hivatalosan megfogalmazva repülőgép fedélzeti szórakoztató rendszerek fejlesztésével – legalábbis ez teszi ki a tevékenységünk legnagyobb részét. Ennek az van a hátterében, hogy ma már szinte mindenkinek van olyan multimédiás eszköze, amit magával tudd vinni hosszabb-rövidebb utazásokra, és ezek adott esetben kényelmesebbek is lehetnek, mint az ülések támlájába épített kijelzők. Ráadásul a repülőgépek saját wifi hálózatán keresztül elérhetők ugyanazok a tartalmak, mint ott, sőt, bizonyos csomagok vásárlása esetén akár saját tartalmak is. A pesti irodánk ennek a szoftveres megoldásaival foglalkozik. Ezen kívül van még egy irodánk Szegeden is, ez a magyar tevékenységnek csak kis százalékát adja, de a teljes cégcsoport szempontjából nagyon jelentős a feladata, ők természetes nyelvfeldolgozással foglalkoznak (NLP).

IThon.info: A repülős vonalra visszatérve: a saját eszköz felvitele a repülőgépekre akár ki is válthatja az eddig ott meglévőket?

K. K.: A kérdés teljesen jogosan merül föl, hiszen mindenki spórolni akar, márpedig a székek támlájában lévő kijelzőkhöz több km kábel tartozik, vagyis ezek a rendszerek mindent egybevetve nagyon nehezek, ami növeli az üzemanyagköltséget. Ha ezektől meg lehetne szabadulni, akkor a légitársaságok bizonyára tudnának spórolni. A másik oldalról ott van az a szempont, hogy a saját eszköz sok szempontból kényelmesebb, magunkkal vihetjük, ha például elmegyünk mosdóba. Ezzel együtt egy 12 órás repülőút során ölben tartani a notebook-ot már biztosan nem annyira kényelmes, le is merül, gondoskodni kell a töltéséről is. Éppen ezért nem valószínű, hogy ezekkel a megoldásokkal teljesen ki lehet váltani a gépeken lévő eszközrendszert és a mögötte lévő technikát.

IThon.info: Vannak magyar ügyfelek, vagy csak külföldre dolgoztok? Mit jelent ez a bérek szempontjából?

K. K.: A mi legfontosabb megrendelőnk a kaliforniai Panasonic Avionics – náluk San Francisco közelsége miatt nagyon sokat kell fizetni a fejlesztőknek. Ahhoz képest gyakorlatilag bármennyit emelkedhetnének az óradíjak, viszont Angliához képest már nem. Ezzel együtt jó helyzetben vagyunk, hiszen ha csupán az olcsó munkaerő lenne szempont, akkor inkább Indiába, vagy a Fülöp-szigetekre vinnék a munkákat. Nálunk nagyon jó szakemberek vannak, emellett a földrajzi közelség is mellettünk szól. Egy napon belül megjárható távolságban vagyunk, ha bármi gond lenne, akkor egy reggeli géppel ide lehet jönni, megbeszélni, elrendezni az ügyeket, majd este a főnök már otthon vacsorázhat Londonban.

Konkrétabban a bérekről szólva, két és fél éve még nevettünk, amikor egy fejlesztő 2,5 milliót kért havonta, de ma már kezdjük áttörni a 30%-os határt Nyugat-Európához képest. Sokan úgy gondolják, hogy ha azt elérjük, akkor már nem lesz értelme idehozni a munkát. Magyarán, a kinti bérek 70%-áig éri meg kiszervezni például hozzánk a munkát. Ha annál többet kérünk, akkor egy rendes béremeléssel már utolérjük a külföldi fizetési szintet. A bérek tehát – szerintem – ott vannak, ahol lenniük kell. Ezt támasztja alá az is, hogy nálunk cégen belül is felmerült, hogy szükség esetén ide telepítünk az anyacégből kollégákat, itt ajánlunk fel nekik új pozíciót. Bár a bére kevesebb lesz, de összességében magasabb életszínvonalon tudna itt élni, mint például Londonban.

IThon.info: A sokat emlegetett utánpótlás-problémát mennyire tapasztaljátok a saját bőrötökön?

K. K.: Abszolút látjuk a problémát, bár szerintem az a 15-25 ezres szám, amit sokan mondanak, túlzás. Ha ennyi ember hiányozna a munkaerőpiacról, akkor nem tudnának működni a cégek. Szerintem ez inkább egy nagyjából 5 évre előrevetített szám. Ezzel együtt valóban nehéz megtalálni a megfelelő embereket. Velünk is előfordult, hogy valakit 10 percen buktunk el, későn ment az ajánlat. Seniorokból látjuk a legkomolyabb hiányt, és a házon belüli képzés sem egyszerű. Legalább 3-4 év, amíg egy junior eléri azt a szintet, amire szüksége lesz seniorként. Ám ekkor még csak a technikai tudásról beszéltünk. Az olyan egyéb képességek, mint az, hogy például később ő is tudjon majd juniorokat mentorálni, vagy jól bánjon az ügyfelekkel – ez teljesen külön történet.

IThon.info: Látsz olyan változást a hazai IT piacon, ami miatt érdemes hazajönni a fejlesztőknek, vagy esetleg eleve elvetni a külföldi terveket?

K. K.: Összetett a kérdés, van olyan terület, ami nincs is meg itthon igazán. Például az egészségügyben nincsenek igazán startupok, nincs hova menni ezen a területen. Aki tucatdolgokkal foglalkozik, mondjuk php fejlesztő, sitebuilder, nekik is talán nehezebb lesz elmenni, mert kezd megtelni a piac. Ezen kívül az emberek nem nagyon nézik meg a cost of livinget, bekerülnek az 5000 eurós fizetés bűvkörébe, miközben 4800 elmegy az életre. A tapasztalatok miatt azért még megéri, de hazajönni is, mert egyre több cég kezdi el érezni, hogy meg kell becsülni az embereket, és ezt anyagilag is bizonyítani kell.

IThon.info: A saját gyerekedet terelnéd a pályára? Az előbb említetted a tucatdolgokat, milyen terület felé navigálnád inkább, ha az alapvető érdeklődése meglenne?

K. K.: Nem erőltetném nyilván, de ha azt látja, hogy apa számítógépezik és ez a munkája, és megtetszik neki, akkor nem fogom eltiltani és biztosan segíteni fogok neki. Két érdekes területet emelnék ki: az egyik a legacy. Elsősorban Cobol-ra, vagy az AS400-as rendszerekre gondolok, ezer évesek, de nem lehet őket kivezetni. Olvastam róla, hogy 200 – 300 dolláros órabérért kell cégekhez felvenni embereket, akik közül sokan már nyugdíjasok, mert a fiatal titánok közül senki nem értett ezekhez. A másik érdekes terület az elosztott rendszerek lesznek. A Big Data nagy buzzword manapság, de gyakorlatilag adatbányászatról van szó, és ezeknek az adatoknak a megértéséről, elemzéséről. Ezt művelik komolyan, tudományos fokozattal rendelkező kollégákat alkalmazva és kicsit komolytalanul, egyszerű átlagokat számolva is. A jövő az első kategóriában van, ebbe az irányba is bátran el lehet indulni.

Ez a történet éppen egybevág a mi víziónkkal: nemzetközi kapcsolatok kialakítása és különböző megbízások elvégzése itthonról. Rengeteg olyan munka van ugyanis, ami a magasan képzett szakembereknek köszönhetően itthonról is elvégezhető – ráadásul ezek az emberek akár komoly cégeket is építhetnek ezekre az alapokra.

 Ha van hasonló történeted, szívesen megosztanánk olvasóinkkal.