A UPC Magyarország Kft. IT fejlesztési vezetőjével, Csontos Zoltánnal beszélgettünk arról, melyek a terület legígéretesebb pozíciói, mit érdemes tanulni, és, hogy bizony személyiségünk is meghatározza azt, hogy az informatika melyik szegmensében lehetünk igazán sikeresek.
Amikor informatikáról beszélünk, sokan még mindig a gép előtt kuksoló fejlesztőket, vagy érthetetlen nyelven beszélő rendszergazdákat látnak maguk előtt. A technikai fejlődésnek köszönhetően ma már sokkal színesebb munkakörök gazdagítják a területet, amely pozíciókra legalább olyan nehéz szakembereket találni, mint a programozói munkakörökre. Sőt, nem egy esetben akár nehezebb is lehet a feladat.
A UPC-nél tapasztaltak alapján ugyanis a legnehezebb betölteni azokat a helyeket, amelyekben nem csak az informatikai tudás az elvárt, de a rendszereket, üzleti folyamatokat is ugyanúgy ismerni kell.
Világosan látszik egy olyan tendencia, hogy azoknak a szakembereknek van, illetve lesz a jövőben az egyik legnagyobb értéke, akik pontosan ezt a két tudást képesek egységesíteni.
Manapság pedig már a felsőoktatási rendszer is biztosít olyan képzést, amelyből a jövő üzleti elemzői/rendszerszervezői kikerülhetnek: a gazdasági informatika szakok azonban még mindig nem elég népszerűek. Legalábbis ahhoz képest nem, mint amekkora potenciál a területben van.
Szülőként mindenki a legjobbat szeretné a gyerekének, így sokan a rendelkezésükre álló információk alapján próbálják a programozó képzés irányába terelni csemetéjüket. Holott fejlesztőnek nem mindenki alkalmas, az pedig nem lehet elég indok, hogy igencsak jól lehet keresni ezekben a munkakörökben.
Érdemes szem előtt tartani, hogy manapság az informatikai tudás és az üzleti ismeret párhuzamos meglétéből keletkezik egy olyan hozzáadott érték, amely nagyon keresett a piacon.
További pozitívum a programozással szemben, hogy az elemzői tudás nem évül el. Aki akár banknál, akár telco cégnél eltölt pár évet, nagyon könnyen át tudja ültetni a megszerzett tudást más környezetbe, hiszen az üzleti folyamatok alapja, elemzés, rendszerszervezés, kis túlzással mindenhol ugyanazok. Nyilván a rendszerek mindenhol mások, de a folyamatok, a funkcionalitások ugyanazokat a célokat szolgálják ki.
Persze üzleti elemzőnek sem alkalmas mindenki. Azoknak viszont, akiknek a reál beállítottság mellett van egy erős humán oldaluk is, igencsak érdemes elgondolkodniuk azon, hogy ebbe az irányba képezzék magukat. Aki komfortosan érzi magát olyan szituációkban, amelyekben használhatja asszertivitását, kommunikációs készségét, strukturált gondolkodását, tárgyalóképességét, meggyőzőerejét, empátiáját, maximálisan megtalálhatja a helyét és a számítását elemzőként.
Bármit is sugall a környezet, ha valaki erős ezen készségekben, fejlesztőként kevésbé fogja jól érezni magát. És miért is tenné, amikor elemzőként egy sokkal rászabottabb munka és mindennapi kihívások várják- hosszú távon. Persze fontos hangsúlyozni azt, hogy mindemellett szükség van a technikai affinitásra is.
Ugyanígy, akinek erős a technológiai érdeklődése és egyértelműen reál beállítottsággal rendelkezik, a humán oldal kevésbé foglalkoztatja, ne készüljön elemzői pályára megint csak azért, mert sok jót hallott róla.
Mind a munkáltatók, mind a munkavállalók akkor lesznek igazán elégedettek, ha az elemzői pozíciókban is teljesül a sokszor elcsépelt, ámde nagyon igaz, megfelelő embert a megfelelő helyre elve. Ez pedig már a felsőoktatási terület kiválasztásakor is eldőlhet, így mielőtt bárki fejest ugrana akármilyen informatikai szakra, érdemes több szemszögből átgondolni a választást.
Egy olyan nagyvállalatnál, mint a UPC, a rendszerek összetettsége és bonyolultsága miatt rendkívül értékes tapasztalat szerezhető elemzőként, amelyet más környezetben sokkal több idő lenne felszedni. Igaz ez a junior és a szenior szintű pozíciókra is.
Nem csak a fejlesztőké a világ, a gazdasági informatikusokat speciális ismereteik miatt legalább ugyanannyira megbecsült pozíciók várják – akár a UPC-nél.
