Nem minden fénylik, ami IT szuperhős

Mindegy, hogy frontend vagy backend, Java, C# vagy C++, biztosan tudja a megoldást. Tesztautomatizálásában is otthon van, de nem ijed meg akkor sem, ha az üzemeltetői csapatot kell kisegíteni. Ha pedig úgy adódik, projektmenedzserként is megállja a helyét. Ha mindez nem lenne elég, a tetejébe csak olyan állásajánlatokkal találnak meg, amelyekben hasonlóan lehetetlenül szerteágazó tudással rendelkező kollégákat keresnek? Szuperhős nagyon sok mindentől lehet valaki: akár attól, hogy akkor tud a legjobban teljesíteni, amikor mások már kidőltek a nagy nyomás alatt, vagy addig nem adja fel, amíg a mindenki számára elfogadható megoldást meg nem találja. Vagy egyszerűen csak megbízhatóan, egyenletesen jó teljesítményt nyújtva dolgozik minden egyes nap. Való igaz, hogy a nehéz és nagy projekteknek általában szükségük van egy szuper képességű kollégára, vagy akár többre is, de bármennyire úgy tűnhet, nekik is van Achilles-sarkuk, némelyikük pedig báránybőrbe bújt farkas.

Nézzünk néhány példát!

A "papírgyűjtő"

Szuperképesség: megszámlálhatatlan oklevél, diploma, minősítés, tudományos fokozat, stb. Tény és való, néhány IT szakterületen tényleg nehéz minősítések nélkül boldogulni, és nem kérdés, hogy a folyamatos tanulás, fejlődés és önképzés elengedhetetlen. A típust azonban leginkább arról lehet felismerni, hogy több időt tölt a képesítések megszerzésével, mint a projektekkel, az egész iroda az ő okleveleivel van kitapétázva. Elméletben mindent, az informatika összes ágát nagyon jól ismeri (erről kellő mennyiségű papírt is fel tud mutatni), azonban a gyakorlatban már nem feltétlenül brillírozik mindig. A papírok ugyanis csak bizonyos fokig és ideig helyettesítik a tapasztalatot.

A fáradhatatlan IT-s

Szuperképesség: extrémnek tűnő munkabírás Ő az a fejlesztő, aki soha nem alszik. Ő az a rendszergazda, aki simán tolja egymás után az ügyeleteket. Ők azok a hősök, akiket leginkább a szükség tesz hősökké, nem feltétlenül a szakmai szuperképességük (természetesen ez is előfordul). A Szilikon-völgyben (és akár máshol is), nem ritkák az olyan fejlesztők, akik akár 70 órát kódolnak szünet nélkül, az asztaluk alatt alszanak, hogy teljesítsék a határidőket. A probléma ezzel az, hogy bármennyire is dicséretre méltó ez a fajta kitartás és munkabírás, a ledolgozott órák számának növekedésével exponenciálisan nőhet az elkövetett hibák száma, amiket aztán egyre több idő kijavítani.

A gyors, ámde “piszkos” megoldások híve

Szuperképesség: a problémákra való extrém gyors reakció Minden projektmenedzser álma egy olyan kolléga, aki bármilyen probléma esetén megőrzi a hidegvérét, és rövid időn belül megoldást szállít. Ez az álom általában addig tart, ameddig nem lesz szerencséjük egy vérbeli szuperhőshöz. Először talán fel sem tűnik, mindenki örül a gyors sikernek. Aztán egyszer csak kiderül, hogy a megoldás nem felel meg pár szabványnak. Vagy tönkrevágta pár másik kolléga munkáját. Tény, a nem hétköznapi megoldásoknak is megvan a helye, de néha az az igazi hős, aki képes a szabályokat követni, és, ha lassabban is szállítja a megoldást, de legalább az ügyfél nem tépi ki az összes haját.

A túlbuzgó

Szuperképesség: mindig többet tesz, mint ami a megrendelésben szerepel Az ügyfél egy piros gombot kért? Meg is kapja. Meg egy zöld és egy sárga gombot is. Forognak is. Persze dicséretes, ha valaki lelkiismeretesen végzi a munkáját. De mind mindenben, ebben is vannak határok. Ha emiatt csúszik a projekt, egy mérföldkő, akkor bizony nem lesz népszerű a kolléga. Néha bőven elég, ha azt teljesítjük maradéktalanul, amit célul tűztek ki nekünk.

A magányos farkas

Szuperképesség: rendkívüli hatékonyság - egyedül Elboldogul szinte bármivel. Bármit bízunk rá, szinte biztosak lehetünk benne, hogy jól elvégzi a feladatokat. Néha - a szabadidejében - megment egy-egy reménytelennek tűnő projektet. Egyik legmegbízhatóbb hősünk, egészen addig, ameddig csapat nem kerül köré. Onnantól kezdve nagy valószínűséggel inkább hátráltatja a munkát, és igen gyorsan kikerül a szuperhős kategóriájából.