Lehet hősnek lenni az IT-ban? (1.rész) - Valódi ügyfélsztorik tanulságai

Végy egy adag lelkesedést! Adj hozzá egy csipetnyi lelkiismeretességet, majd fűszerezd egy kis kitartással és kíváncsisággal! Keverd össze, és kész is! Ennyire egyszerű lenne a „hősiesség” receptje? :) Egyáltalán, ki ma a hős az IT-ban? Legyünk őszinték, az utóbbi években kissé elcsépelt és túlhasznált lett a szó informatikai berkekben (is), de ez még messze nem azt jelenti, hogy azok, akik hozzáállásukkal, szakmaiságukkal kitűnnek a tömegből, eltűntek volna. Merthogy léteznek, legfeljebb nem hangoztatják úton-útfélen magukról.

Kinek a problémája?

Az ügyfélé? A beszállítóé? Mindkét félé? Attól függ, mi van a szerződésben? Két részes sorozatunk első részében olyan történeteket ismerhetsz meg, amelyek túlmutatnak a sok esetben klasszikus ügyfélkapcsolaton és problémamegoldáson. Éles nyomozás és kríziskezelés Halász Péter kezdi a sort a közelmúltban történt esettel: „Egy nyugodt péntek délelőtt kaptam egy értesítést, hogy egy bizonyos számlát még aznap be kell fizetnem. Beléptem az Internetbankba, de nem működött az utalási funkció, majd kilépés után belépni sem tudtam újra. Semmi gond, gondoltam, majd este megcsinálom, biztosan csak átmeneti rendszerhiba lépett fel. Amikor hazaértem, meglepve konstatáltam, hogy továbbra sem működik a felület. Mivel más területen dolgozunk a szóban forgó bankkal, írtam egy SMS-t az egyik kapcsolattartónknak. Hamarosan meg is érkezett az aggódó válasz, miszerint délelőtt óta mindenki ezen pörög, de nemhogy a megoldást nem látják, egyelőre a hiba okát sem tudják beazonosítani. Mivel szeretem a kihívásokat, és egyre jobban érdekelt, hogy mi lehet a háttérben, beléptem a rendszerbe, hiszen jogosultságaimmal meg tudom nézni a logokat. Gyorsan írtam Petinek (Balogh Péter – aki épp a kislányával volt a játszótéren), hogy mit látok, és elkezdtünk ötletelni,  közös erővel próbáltuk feltérképezni, mi is történhetett. Este 9-10 óra magasságában sikerült is biztató dolgokat találni. Ezeket gyorsan elküldtem az IT vezetőnek, majd öt perc múlva már egy válságkezelő hívásban találtam magamat, az összes érintett banki vezetővel, fejlesztőkkel, üzemeltetőkkel, a nemzetközi beszállító partner képviselőivel. Végül pár óra után első iránymutatásaink alapján sikerült lokalizálni a hibát, illetve a megoldást is megtalálni, így hajnali egy órakor ismét elérhetővé vált az utalási rendszer. Ezt követően – természetesen azon kívül, hogy nagyon megköszönték a segítséget – egy incidens elemzés elkészítésére is felkértek bennünket, amelyet a javaslatainkkal együtt küldtek tovább az anyavállalatnak, illetve az MNB-nek.” Kódvisszafejtés, avagy kalandozás az ismeretlenben „Az egyik biztosítótársaság kárrendezési rendszerét korábban üzemeltető cég megszűnt, a biztosító ezáltal egyik alaprendszere támogatása nélkül maradt, úgy, hogy még a forráskód sem állt rendelkezésükre, csak a binárisok.”  – idézi fel Balogh Péter. „Több partnerüket is megkérdezték, hogy ki tudna segíteni a forráskód visszanyerésében, hogy legalább a hibajavításokat és a  törvényi változtatásokat el tudják végezni. Mi is benne voltunk ebben a körben, és őszintén szólva meglehetősen izgatott a feladat. Pár kolléga feltűrte az ingujját, és egy-két héten belül meglett a visszafejtett verzió. Sokat dolgoztak vele, különösen az a kolléga, aki egyik este tíz órakor gondolt egyet, és az éjszakát átdolgozva - természetesen megfelelő mennyiségű koffein támogatásával- , reggel az eredménnyel várt.  Ezt követően proof of concept jelleggel még pár módosítást is elvégeztünk, amelyeket az ügyfél kért. Mindennek köszönhetően még egy-másfél évig működött a biztosító a meglévő alkalmazásokkal, majd amikor felmerült, hogy a teljes rendszert kiváltják, bennünket bíztak meg a feladattal.” A nyelvi különbség sem akadály Sokszor azon múlik egy projekt sikere, hogy a nem éppen ideális körülmények mennyire hatnak elrettentően egy csapatra: „Egy belga ügyfelünk általános iskoláknak és gimnáziumoknak szóló platformfejlesztéssel foglalkozik, egy idő után azonban rájöttek, hogy a két iskolatípus szerint érdemes lenne szétválasztani az alkalmazást. A gimnáziumi ág fejlesztését odaadták nekünk. Ki is utaztunk hozzájuk, felmértük az igényeket, megbeszéltük az elvárásokat. A dolog pikantériája az volt, hogy minden adatbáziskód, dokumentáció flamand nyelven állt rendelkezésre, angol megnevezésekkel még csak véletlenül sem lehetett találkozni. Ez általában egyik fejlesztő álmaiban sem szerepel, ennek ellenére a csapatból senki nem mondta azt, hogy ezen feltételekkel nem vállalja a feladatot: újonnan megszerzett flamand szókinccsel felvértezve nekidurálták magukat, és angolul újraírtak teljes modulokat, fontos központi elemeket az új elvárásoknak megfelelően. Ezt annyira jól sikerült teljesíteni, hogy volt olyan évünk, amikor ez a projekt hozta a legtöbb bevételt, így több szempontból is sikersztoriként vonult be a cég történelmébe.” – eleveníti fel Halász Péter.

Tipp: Gyűrd fel az ingujjadat! Avagy ha van lehetőséged bizonyítani, azt használd is ki!

Péntek (vagy bármelyik) éjjel egy olyan rendszer hibaelhárításán dolgozni, amely nem a csapatodhoz, nem hozzád tartozik, nem egy hálás feladat. Ez a fajta hozzáállás nem magától értetődő, a Danubius-nál azonban a hétköznapi működés alap építőköve egymás segítése, az együttes problémamegoldás – legyen szó akár a belső, akár az ügyféllel közös csapatról. Hogy munkatársi szemszögből hogy néz ki egy ilyen eset? Csintalan Balázs maga is észlelte a fent említett banki utalási rendszer működési problémáját, próbálta felgöngyölíteni a hibát, majd miután ez nem sikerült, jelezte Péteréknek, hogy egy komolyabb bug blokkolhatja a működést. „Nem azért foglalkozom olyan témákkal is, amelyek nem kötődnek a projektemhez, mert bármilyen kényszer vagy nyomás van rajtam. Mivel az ilyen mélységű hibák nem túl gyakoriak, ha mégis előfordulnak, jó ezeket megoldani, hiszen rengeteget lehet belőlük tanulni, fejlődni általuk. Halász Péterrel gyakran közösen esünk neki egyik-másik összetettebb problémának, és jó esetben meg sem állunk a megoldásig. Ezek a sikerek mindig büszkeséggel töltenek el: jó érzés egy olyan csapatban dolgozni, ahol közösen teszünk nem csak a szerződés szerint vállalt leszállítandókért és működésért, hanem az ügyfél valóban teljes körű támogatásáért, kiszolgálásáért is. Ezekből az esetekből mi is rengeteget tanulunk..”

És hogy mi teszi a hőst?

„Az, hogy az ember túlnyúlik az elvárható, átlagos teljesítményen, segít másokon, kvázi megment másokat vagy az adott projektet.” – ezek már Balogh Péter szavai, aki hozzáteszi, hogy természetesen túlzás lenne kijelenteni, hogy a Danubiusnál felvételi kritérium ez a fajta hozzáállás, azonban kétségkívül sok azonos gondolkodású szakember van a csapatban. A jól végzett munkánál kevesebb jó referencia van, az őszinte szakmaiság aranyat (és hosszú távú vagy új együttműködéseket) ér. A Danubius Informatikánál nem az a cél, hogy csapatuk mindenáron nélkülözhetetlenné váljon az ügyfelek életében, épp ellenkezőleg: a forráskódot átadják, segítenek betanítani az érintett kollégákat, nem féltik tudásukat, a know-how-t. Természetesen mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy mit ért hősiesség alatt, a fenti esetek azonban kitűnő bizonyítékai annak, hogy igenis megéri ott lenni olyankor, amikor a többség vagy meghátrál, vagy meg sem próbálja beletenni azt a bizonyos pluszt. Arra fognak ugyanis emlékezni, aki legalább megpróbálta. Arra, aki hajlandó volt felgyűrni az ingujját akkor is, amikor nem saját feladatáról volt szó. Az ilyenfajta tettekről manapság kevés szó esik, pedig ezek azok, amikről érdemes beszélni! Sorozatunk második részében új történetekkel érkezünk, a kérdés viszont ugyanaz lesz: lehet-e hősnek lenni az IT-ban? Ha szívesen lennél Te is a Danubius csapatának tagja, ne habozz: nyitott pozíciók közül lehet, hogy az egyik éppen Téged vár!