Cikksorozatunk első részében a Danubius Informatika csapatával kerestük a választ a fenti kérdésre: bepillanthattunk egy nyomozás és kríziskezelés kulisszái mögé, kalandoztunk az ismeretlenben, és megismerhettük, milyen az, amikor nyelvi különbségekkel kell megküzdeni a projekt során.
Mindezek konklúziójaként megállapítottuk, hogy sok esetben az teszi a hőst, ha nem fél felgyűrni az ingujját, és odateszi magát, ha lehetősége adódik bizonyítani.
A Danubius csapatának tagjai újabb tanulságos történeteket hoztak, amelyek elsősorban a belső működésre fókuszálnak.
Orosz rulett: esély a tapasztalatlannak
Csintalan Balázs (Software architect) korábban a cég egyik ügyfelénél dolgozott, így ismerkedett meg a Danubius-szal, ahol bizalmat szavaztak neki annak ellenére, hogy túl sok releváns tapasztalatot akkoriban még nem tudott felmutatni.
„Menjünk vissza az időben, egészen 2015-ig! A Budapesti Corvinus Egyetemen gazdaságinformatikát tanultam, és mindenképpen fejlesztőként szerettem volna elhelyezkedni. Mivel azonban a képzettségi hátteremmel sehol nem jutottam át a rostán, egy bankban kötöttem ki rendszerszervező gyakornokként. Célomat azonban nem adtam fel, ugyanis a gyakornoki idő alatt is tanultam, hogy egyszer majd programozóvá válhassak. 
Az itt töltött hónapok alatt én is részese lettem egy olyan projektnek, amelyen a bank közösen dolgozott a Danubius-szal. Már akkor feltűnt a munkatársaik együttműködő, megoldásra fókuszáló hozzáállása, így vesztenivalóm nem lévén, jelentkeztem hozzájuk. A korábbi tapasztalataimmal ellentétben nagyon pozitívan viszonyultak hozzám, és a pár hónapos, nem fejlesztési területen szerzett gyakorlatom ellenére is lehetőséget biztosítottak, hogy beletanulhassak a fejlesztői feladatokba. Ami ezután történt, már történelem, nagyon büszke vagyok rá, hogy több mint egy éve immáron architektként támogathatom ügyfeleinket” – emlékszik vissza Balázs.
„Tegyük hozzá, abban, hogy lehetőséget biztosítottunk Balázsnak, nagyon sokat számított az, hogy a közös projekt kapcsán szereztünk róla egy első benyomást, és megláttuk benne azokat a kvalitásokat, amelyeket általában keresünk az új kollégákban. Nagyon gyorsan szívta magába a tudást, az elmúlt évek pedig maximálisan visszaigazolták döntésünket” – egészíti ki Halász Péter, a Danubius operatív igazgatója.
Kirúgás helyett céges coach
A közös munkának számtalan emlékezetes pontja van, Balázs kivételesen élénken emlékszik egy három évvel ezelőtti esetre, amikor a Slacken hirtelen felugrott a cég alapítójától, Balogh Pétertől egy üzenet: „Beszélgessünk!”
„Ez nagyjából a »drágám, beszélnünk kell« üzleti megfelelője, így rögtön arra gondoltam, hogy elérkezett Danubius-os pályafutásom vége. Első reakcióm az volt, hogy gyorsan frissítettem a különböző álláskeresési portálokon a profilomat, és felkészültem a legrosszabbra. Nyilván abból, hogy itt vagyok, következtetni lehet arra, hogy a legrosszabb nem következett be, de akkor mi történt? Akkoriban épp egy új projektre váltottam, ahol 
elég sok probléma volt, és őszintén szólva nem szívesen hagytam ott korábbi feladataimat, de nem könnyen mondok nemet, illetve mégiscsak egy munkahelyen vagyunk. Így átmentem, de nem voltam túlságosan boldog, amit időről-időre szóvá is tettem az új csapatomban. Természetesen Péterhez is visszajutott az elégedetlenségem, amit nem akart szó nélkül hagyni. A közös ebéd így nem a kirúgásomról szólt, ahogy azt magamban lefestettem, hanem arról, hogy nyugodtan szóljak, ha olyan történik, amivel nem értek egyet, és amennyire lehet, próbálják figyelembe venni az egyéni igényeket, elvárásokat. Amellett, hogy nagyon sokat jelentett nekem, hogy a Danubius vezetője időt szánt a személyes beszélgetésre, a másik nagy hozadéka a közös ebédnek az volt, hogy Péter felajánlotta egyik coach ismerősének támogatását a kommunikációm fejlesztésében. Nekem nagyon sokat segített, úgy érzem, rengeteget fejlődtem a visszajelzések adása, az egyértelműbb üzenetek megfogalmazása területén” – meséli Balázs.
A Danubius-nál ma már teljesen természetes, hogy coach segíti a kollégákat a mindennapokban: minden szerda délután lehetőség van a vele való beszélgetésre, hiszen felismerték, hogy ha a munkatársak meg tudják oldani saját problémáikat, ha fejlődésükhöz támogatást kapnak, annak csak pozitív hozadéka lehet a cég egészét tekintve is.
„Azért biztosítjuk ezt a lehetőséget, mert mindenkinek lehetnek olyan problémái, amelyek hatással vannak a munkájára. Ha ezekhez segítséget kap, a feladatok megoldása közben is jobban fogja érezni magát, ezzel pedig mindenki nyer. Nem titok, hogy az elmúlt egy évtizedben követtem el hibákat, túlságosan leterheltem juniorokkal a mentorokat, vagy csak pakoltam arra a feladatokat, aki kiscsikóként húzott, és nem vettem észre, hogy közben kiég. Még egyszer nem szeretnék ugyanabba a folyóba lépni, ebben pedig segít a coach tevékenysége is” – magyarázza Péter.
A szerep más, de a hozzáállás ugyanolyan: megrendelőből beszállító
Fogarasi Sarolta (Analyst Team Lead) közel hat éve ült át ügyféloldalról tanácsadói oldalra, 
és egy pillanatig nem bánta meg. Saját hozzáállása teljesen összhangban van a Danubius által képviseltekkel: az ügyfél problémáját akkor is megpróbálják megoldani, ha az nem szorosan hozzájuk kapcsolódik. „Ha valami le akar esni, nem hagyjuk leesni csak azért, mert nem a mi feladatunk, hogy megvédjük az eséstől. Sokszor megkérdezik tőlem, hogy miért foglalkozom olyannal, ami nem is az én dolgom lenne, de én ezt nem nézem. Nem szabad megállni a doboz szélénél, ez pedig hosszú távon mindig kifizetődik” – magyarázza Sarolta.
Szállítóként folyamatos változásban vannak, a csapat dinamikája folyamatosan alakul, ahogy a tagok száma csökken vagy nő egy-egy feladatra, amit úgy kell tudni jól kezelni, hogy közben a hatékonyság maximális maradjon. Nem könnyű a sokszor vékony jégen egyensúlyozni, miközben a motiváció fenntartása is kihívások elé állít.
„Számomra a legjobb visszajelzés az ügyfelekkel való szoros kapcsolatom, ami nem csak a klasszikus megrendelő – beszállító együttműködést jelenti. Sokszor megtalálnak motivációt vesztett emberek, mivel rengeteg időt töltöttem nagyvállalati környezetben, pontosan megértem kihívásaikat, amelyekkel a mindennapokban találkoznak. Mindig megtisztelve érzem magam, amikor az ügyfelek – de akár a kollégáim is – személyes vívódásaikkal megkeresnek, ők pedig azt gondolom, hogy nagyra értékelik, hogy meghallgatom őket, esetleg megosztom saját tapasztalataimat. Egy nagy biztosítónál az ügyfelem még a járványhelyzet elején hívott fel, és tanácsot kért arra vonatkozóan, hogy hogyan tudna a kollégákkal jobb kapcsolatot kialakítani a virtuális térben. A szakmában nagyon fontos a bizalom, hiszen az ügyfelekkel közösen hozunk létre valamit. Jó érzés, hogy ez ilyen formában is visszaköszön” – mesél tapasztalatairól Sarolta.
Tipp: Támogasd kollégáidat, ügyfeleidet problémáik, kihívásaik kezelésében, fordulj feléjük megértéssel!
Az állandó rohanás közepette a másokra való odafigyelés olyan értéket jelent, amely hosszú távon meghatározhat egy együttműködést, legyen szó vezetőként a csapattagokkal való bánásmódról, vagy beszállítóként az ügyfélhez való hozzáállásról. Ez lehet az, ami sok más partner közül kiemel, amiért megkapunk egy új megbízást, vagy amiért egyszerűen csak jobban szeretnek velünk dolgozni.
Hogy mindez hőssé tesz-e? Te mit gondolsz? A Danubius Informatika csapata Téged is vár egy beszélgetésre, nézd meg, milyen területeken csatlakozhatsz hozzájuk!
