Blogunk olvasójaként alighanem van arról fogalmad, hogy miről is beszélünk, amikor az AI vagy az MI kifejezéseket használjuk, és amíg el nem kezdtük írni ezt a cikket, addig mi is egészen pontosan meg tudtuk határozni ezeket a fogalmakat. Amikor viszont elkezdtünk egy kicsit utánajárni a témának, kiderült, hogy tudományterülettől függően számos definíciója van. Nézzünk meg néhányat:
- „A számítástudománynak az a területe, amely emberi intelligenciát igénylő feladatokat megoldó számítógépes programok készítésével foglalkozik.” (Oxford számítástechnikai értelmezési szótár)
- „Az MI az emberi gondolkodáshoz asszociált tevékenységek, mint a döntéshozatal, problémamegoldás, tanulás automatizálása vizsgálata.” (Bellman, 1978)
- „Az MI egy izgalmas erőfeszítés a számítógépek gondolkodóvá tételére, értelemmel bíró gépek létrehozására a szó szoros értelmében.” (Haugeland, 1985)
- „Az MI az érzékelést, gondolkodást és cselekvést lehetővé tevő számítások (computation) tanulmányozása.” (Winston, 1992)
- “Az MI a számítástudomány azon ága, mely az intelligens viselkedés automatizálásával foglalkozik.” (Luger, 1993)
Ezeken a területeken használnak leggyakrabban mesterséges intelligenciát:
- logikai játékok
- tételbizonyítás
- automatikus programozás
- szimbolikus számítás
- látás, képfeldolgozás
- robotika
- beszédfelismerés
- természetes nyelvek feldolgozása
- korlátozás kielégítés
- cselekvési tervek generálása
- szakértő rendszerek
- mesterséges neurális hálózatok
- adatbányászat
- ágensek, multi-ágensek
Az, hogy tudnak-e a gépek gondolkodni, illetve meg tudjuk-e tanítani őket a gondolkodásra, már régóta foglalkoztatja az embereket. Nem csak a tudósokban, de a művészekben, filozófusokban, és az átlagemberekben is felmerült már a kérdés, akik nem egy könyvet, filmet, és persze mélyértelmű kocsmai beszélgetést szenteltek a témának. Ennek vizsgálatára a mai napig az egyik legismertebb módszere a Turing-teszt, amit Alan Turing dolgozott ki 1950-ben.
70 éve vagyunk tanúi a mesterséges intelligencia fejlődésének, az utóbbi évtizedekben a segítségével pedig egyre komplexebb dolgok megoldására vagyunk képesek. Az AI a legtöbb szektort már átszövi – még a szellemi területeket is. Ekkor talán jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy mikor válunk felesleges munkaerővé.
A robotok tényleg elveszik a munkánkat?
Vannak területek, amikben az AI szoftverek már most is legalább olyan jól, vagy jobban is teljesítenek, mint az ember: mi is írtunk már például az algoritmusról, ami előrejelzi a természeti katasztrófákat (sokszor úgy, hogy még a szakemberek sem jöttek rá, hogy mi alapján találta ki), a magyar fejlesztésű Lexiről, „aki” éppen jogot tanul a Pécsi Tudományegyetemen, vagy a Hanover-ről, a Microsoft programjáról, ami pedig az egészségügyben tevékenykedik és betegeket diagnosztizál – sikeresen.
Ugyan a robotok már a spájzban vannak, fölösleges még emiatt aggódni: a Világgazdasági Fórum szerint az AI térnyerésének köszönhetően 75 millió embert válthatnak le az automatizmusok, cserébe viszont 133 millió új munkahely teremtődik majd, jellemzően az adatelemzők és a szoftverfejlesztők iránt fog drasztikusan nőni a kereslet. Egyelőre tehát az IT terület dolgozóinak nincs mitől tartania, sőt: ez a terület éppen, hogy fejlődni fog a következő év(tized)ekben.
